Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenegyedik fejezet
381 államban : a vallás ép úgy uralkodók ezekben, mint amabban. Ily jelenségre találunk mindenütt, hol az ember tökéletesebb állapot felé indult, és habozás nélkül folytonos tény gyanánt jelölhetjük meg az emberiség történelmében, hogy a polgárisodás pályáján egy nép sem tett vallási elvek vezetése és ösztönzése nélkül elő menetelt. Legyenek azok akár igazak, akár hamisak, észszerüek vagy képtelenek, mindenütt elfordulnak, hol az ember tökéletesedéséhez közeledik ; és jóllehet szánandó nehány nép a babonás dőreségek miatt, melyeknek hódolt, mégis meg kell engednünk, hogy e babonák alatt a jónak csirái rejlettek, melyekből nagy áldások keletkeztek. Az aegyptusiak, a phoeniciaiak, a görögök, a romaiak, mind a legdurvább babonaságnak hódoltak, és mégis oly előmenetelt tönnek a polgárisodás és műveltség terén, mely emlé keikben és hátrahagyott müveikben még manap is bámulatra ragad bennünket. Könnyű valamely képtelen vallásgyakorlat, vagy bárgyú hittétel fölött nevetgélni, de sohasem szabad felednünk, hogy vau sok olyan erkölcsi elv, melyek csak a hitvélemények oltalma alatt jutnak érvényre vagy tartósságra, olyan elvek, melyek mellőzhetle- nül szükségesek, ha nem akarjuk, hogy az egyén szörnynyé váljék, és hogy a család s a társadalmi élet minden köteléke szétszakadjon. Sokan panaszkodtak már az erkölcstelenség ellen, melyet néhány vallás tűrt, megengedett, sőt néha hirdetett is ; már pedig nincs szánandóbb valami, mint ha az embert az vezeti tévútra, minek a jóra kellene vezérelnie ; azonban ha ez árnyéktól eltekintünk, melyek első tekintetre annyira leverő hatást gyakorolnak, bizonyára lelünk nehány fénysugárt, melyek megtanítanak arra, hogy a hamis vallásokra nem elnézéssel ugyan, hanem igenis kevesebb utálattal tekintsünk, mint amaz istentelen rendszerekre, melyek nem ismernek el más lényt, mint az anyagot, nem más Istent, mint az élvezetet. Az erkölcsileg jó és rósz eszméjének egyedüli terjesztése, mely csak Isten létének föltétele által nyer értelmet, már maga is megbecsülhetetlen jótétemény, és e jótéteményt nyújtja minden vallás, még azok is, melyek szertartásaik közé képtelen és vétkes szokásokat vegyítenek vagy vegyíteni engednek. Kétségkívül szánandó tévelyek fordultak elé a régi népeknél, és manap is találunk ilyeneket azoknál, melyek nincsenek a kereszténység által meg világosítva ; azonban e tévelyek közepette mindig él némi kis fény, oly fény, mely bármily gyengén világit is, bármily kaivá
