Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Harminckilencedik fejezet
19 nak a kemencében : úgy kelle az emberiségnek is szétolvaduia, hogy fénylőkben és tisztábban lépjen ki belőle ; az Isten és ember felőli eszméknek tisztáztatniok, és nemesebb s magasztosabb erkölcsi nézeteknek kelle terjesztetniük. Az emberi szívbe komoly és méltó érzelmeknek kellett oltatniok, hogy a romlás fertőjéből, melyben hevert, fölemelkedjék, s hogy halhatatlan lényéhez méltóbb, magasabb légkörben éljen. Igen, igy liatározá ezt a Gondviselés, és végetlen bölcsesége az eseményeket oly utakon vezérlé, melyeket az ember nem birt felfogni. A kereszténység már az egész földön el volt terjedve, szent és isteni malaszt által termékenyített tanításai csodálandó újjászületés felé vezették a világot ; az emberiségnek uj lökést, az emberi szellemnek uj rázkódtatást kelle kiállania, hogy megifjodva, egy szökkenéssel foglalja el az őt megillető magaslatot, s azt többé soha el ne hagyja. A történelem elénk tárja azon akadályokat, melyek a kereszténység behozatalának és fejlődésének útjában álltak; a látnok erőteljes kifejezése szerént magának Istennek kellett kardhoz és paizshoz nyúlnia, hogy bámulandó csodatettei által a szenvedélyek ellenállását megtörje, az isteni tudás ellen törő min. den emberi tudást a harctérről leszorítson, minden ellenkező hatalmat lesújtson, s a pokol kevélységét és kouokságát elfojtsa. Midőn háromszázados üldözés után az igaz vallás diadala a világ minden részére elhatott, midőn a hamis istenek templomai elhagyatva állottak, s a még fel nem dúlt bálványok oltáraikon ingadoztak, midőn a kálváriahegyi jelvény a császárok harclobogóin fénylett, s a császári birodalom légiói tiszteletteljesen hajoltak meg a kereszt előtt : a kereszténység föladata az volt, hogy maradandó iutézményekben, azon magasztos intézményekben, melyeket egyedül ő volt képes tervezni és létrehozni, valósítsa meg amaz isteni tanácsokat, melyeket a bámuló Palaestina három századdal azelőtt hallott egy ember ajkáról, ki a nélkül, hogy a tudósok iskoláit látogatta volna, oly igazságokat hirdetett és tanított, melyeket a legszellemdúsabb halandó elméje sem volt képes soha kigondolni. A keresztények erényei már elétünnek a katakombák homályaiból ; az égboltozat fényderüje alatt s a béke ölében kelle most világítaniok ép úgy, mint azelőtt a börtönök sötétjeiben s a vérpadok ijedelmei közt ragyogtak. Miután a kereszténység a birodalom jogarát hatalmába kerítette, a házi tűzhelyeken meghonosult, s követői száma igen jelentékeny volt, ezek nem éltek többé 2*
