Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hatvanadik fejezet
281 címerei nem voltak, szellemének és iparának gyümölcsein kivül, oly virágzó és nagy hatalomra jutott ? Evvel nem akarom mondani, hogy e fejlődés a pápáknak tulajdonítandó, de azt minden esetre be kell vallanunk, hogy ezt nem akadályozták. És minthogy Spanyolországban, névleg Aragóniában, hol a pápai befolyás oly nagy vala, hasonló tüneményre akadunk ; minthogy ez Europa éjszaki részén, hol oly népek laktak, melyek polgárisodásukat a katholicismusnak köszönhetik, ismétlődik és előbb-utóbb mindazon országokban, melyek kizárólag az egyház tanainak és hatalmának valának alávetve, észrevehetővé válik : következtethetjük, hogy a katholicismusban semmi olyas nem rejlik, mi a polgárisodás haladását gátolná, és a nemzetiségek helyes és törvényszerű fejlődésének útjában állna. Fel nem foghatom, mikép tanulmányozták azok a történelmet, kik a protestantismust a népérdekek védnökének szép cimé- vel szeretnék megtisztelni. Eredete lényegileg aristokratiai volt, és azon országokban, hol megszilárdult, az aristokratiát oly szilárd alapokra fekteté, hogy három század forradalmai sem voltak képesek megbuktatni. Ezen igazság bebizonyítására szolgálnak a Német és Angolországban, és az egész éjszaki Európában történtek. Azt mondták, hogy a kalvinismus a demokratikus elemnek kedvezőbb , és hogy ha Franciaországban túlsúlyra vergődhetett volna, itt a monarchia helyett bizonyos 'számú szövetséges köztársaságok léteznének. Bármint vélekedjenek is ily átalakulásról, mely azon nemzet jövőjének bizonyára nem volt kedvező, mindig bizonyos marad, hogy nem lehetett más rendszerhez nyúlni, mint az aristokratiáboz ; mert az akkori körülmények nem engedtek mást, és a nagyok,kik a vallási újítások élén álltak, más intézményekben nem egyeztek volna meg. Ha a Protestantismus Franciaországban győz, a szegény pórok talán azon gondolatra jönnek vala, hogy német testvéreikhez hasonlólag részt követeljenek a gazdag zsákmányból ; de Calvin közmondássá vált szigora semmiesetre sem lett volna rájok nézve kevésbbé vészteljes, mint a németekre Luther indulatoskodó természete. Ha ezen szegény pórok, kik egykorú irók tudósításai szerént csak fekete rozskenyérrel éltek, soha húst nem Ízleltek, egy rakás szalmán aludtak, vánkosul darab fánál egyebet nem ismertek, fölkerekedtek volna, hogy az uj tan következményeit
