Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenhetedik fejezet
258 napvilágra, azonnal felismerhető, hogy szerzőik a francia iró munkáit vették zsinórmértékül. Mi igaz és mi nem, mi helyes és mi helytelen tehát azon állításban, mely a protestantismust a szabadsággal testvériesíti ? Mily választ ad nekünk erre a történelem és a bölcsészet ? Előmozdította-e a protestantismus a népek haladását, s közremunkált-e a szabadsági intézmények életbeléptetésére és kifejlődésére ? Hogy a fenforgé kérdést saját terére vihessiik s kellőleg taglalhassuk, szemügyre kell vennünk Europa helyzetét a tizenötödik század végén és a tizenhatodik elején. Elvitázhatlan, hogy az egyed úgy, mint a társadalom, gyorsan haladt tökéletesedése felé, mit a szellemi élet bámulatos kifejlődése, sok javítás életbeléptetése, s még más újak létrehozására célzó törekvés, és a kedvező átalakulás, mely minden ágban foganatosíttatott, bizonyít, mely, noha még épen nem vala tökéletes, mégis olyan volt, hogy az előbbi idők állásához többé hasonlítni nem lehete. Ha ama kor embereit figyelemmel kísérjük, akár az iratokat tartván szemünk előtt, akár az eseményeket, melyek épen akkor merültek föl, bizonyos nyugtalanságot, bizonyos benső elfogódást, bizonyos forrongást veszünk észre, melyek nagyszerű, még eddig kielégítetlen kívánalmak létezéséről tesznek tanúságot, s egyszersmind arra mutatnak, hogy az emberiségnek minderről világos tudata volt. Távol attól, hogy az emberi lélekben saját érdekei iránt közönyösséget, jogainak s méltóságának kevésrebecsülését, vagy az akadályokra és nehézségekre nézve kislelküséget födöz- hetnénk fel, inkább azt találjuk, hogy telve vala óvatossággal és aggodalommal, hogy nagy s fönséges gondolatoktól vezetteték, és nemes érzületben bövelkedék, s igy keblében félelmet nem ismerő s tettrevágyó szív dobogott. Az akkori európai emberiség mozgalma rendkívüli volt, még pedig három, különösen megjegyzésreméltó körülmény következtében, melyek : az összes népnek a polgári osztályba igtatása, a rabszolgaság megszüntetésének szükséges hatása, és a hübéruralom végcsatája, maga a polgárisodás jellege, melyben minden egyszerre s együttesen tört előre ; és végül egy fölfedezés, mely a gyors terjesztést mindinkább elősegíté, t. i. a könyvnyomdászat. Ha szám- és természettani kitétellel akarnánk élni, mely e helyen oly jól alkalmazható, azt mondhatnók, a mozgalom nagyságának jelentékenynek kelle lennie, mivel az a tömeg sokszorozata a
