Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenhetedik fejezet
256 a népek hálájára semmi igényt sem tarthat. Mivel azonban a dolog lényegét gyakran figyelemre sem méltatjuk, míg a látszatnak nagy és 1646-ban Nápolyban kinyomatta. Francia nyelvre de Virion a lothringeni herceg tanácsosa fordítá, ki Naneyban 1621-ben sajó alá is adta. 1. Könyv. 8-dik Fejezet. Csak az ellenvetések megcáfolása van még hátra, melyekre azt válaszoljuk, hogy sem az isteni, sem a természeti jog nem engedte meg a népeknek, hogy a zsarnokság ellen ily erőszakos eszközökkel víjanak, a fejedelmek vérét ontva, kiket Isten mások fölé élet és halál uraivá tön. És a mi az ezek kegyetlenségét akadályozó ellenállást illeti, kétségkívül meg lehet, és meg is kell kisérteni, a mennyiben az ember oly dolgokban, melyek Isten törvényével ellenkeznek, nekik nem engedelmeskedik, előlük kitér, és méltatlanságaik elől menekül, mint Jonathas tön atyjával, Saullal ; midőn látta, hogy ez kardot ragad ellene, fölkelt az asztaltól, és sietett Dávidhoz, figyelmeztetni őt, hogy hogy meneküljön. Sőt néha fegyveres kézzel is ellenállhat az ember, hogy őket a szembeszökőleg vakmerő és kegyetlen tervek kivitelében akadályozza, mert ez sz. Tamás szerént nem annyit tesz, mint lázadást kelteni, hanem legyőzni, elfojtani, és Tertullián ugyanily értelemben nyilatkozik : Illis — úgymond — nomen factionis accommodandum est, qui in odium bonorum et proborum conspirant; cum boni, cum pii congregantur, non est fac'tio dicenda, sed curia. Ezért szállt sikra sz. Hermenegild, Spanyolország dicsteljes vértanúja, fegyveresen az árián király, Leovigild ellen, hogy a nehéz üldözést, melyet ez, az akkori történészek tanúsága szerént a katholikusok ellen keltett, megakadályozza, ámbár toursi sz. Gergely vértanunk föllépését roszalja, nem ugyan azért, mert királyának ellenszegült, hanem mivel ez királya s atyja volt egyszersmind, s állítja, hogy a fiúnak nem volt joga atyjának habár eretnek volt is, ellenszegülni. De ez ellenvetés, mint Baronius megjegyzi, alaptalan, és egy sz. Gergely tekintélyével még nagyobb áll szemben, t. i. nagy sz. Gergely, ki erkölcstanához irt előszavában sz. Leander követségét helyesli, kit pedig sz. Hermenegild küldött Konstantinápolyba Tiberius császárhoz, hogy atyja, Leovigild ellen segélyt kérjen. Az is kétségtelen, hogy, ha még oly szigorú is az a gyermeki szeretetből folyó kötelem a szülék iránt, a religio iránt ez még szigorúbb ; és hogy az embernek, ki ennek eleget akar tenni, mindent föl kell áldoznia, és hogy oly esetekre, mint az imént említett, az áll, a mi Levi törzséről mondatott : „Q u i dixerunt patri suo et matri suae, nescio vos, et fratribus suis, ignoro vos, nescierunt filios suos.“ S ez azon időre vonatkozik, midőn Mózes parancsára feleik ellen fogtak fegyvert, hogy őket a bálványozás bűnéért megfenyítsék. Vagy hogyan? Ha a fejedelem annyira menne, hogy az alattvaló élete ellen személyes erőszakot gyakorolna, úgy, hogy ez magát máskép meg nem
