Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvenhatodik fejezet

mességet pusztán tényleges kormányok irányában nem parancsolja, mert az erkölcs terén a puszta tény semmi. De hátha a világi fel- sőbbség magában véve törvényes, kormányzata azonban zsarnoki volna? — Hát ily esetben minden körülmény között megtiltja hitünk az anyagi ellenállást, mintha azon kötelesség, hogy az ellenszegüléstől tartózkodjunk, alapelvei közé tartoznék ? Semmi szin alatt, semmiféle okból sem engedhető meg a lázadás V Bár e kérdéseket már elkülönítém, szükséges mégis uj különböztetéseket tennem, hogy szabatosan jelölhessem ki ama pontot, meddig terjed a hitigazság köre és hol kezdődnek a vélemények.

Először is bizonyos, hogy magányos embernek nem áll jogában saját hatalmából megölni a zsarnokot. A constanzi zsinat tizenötödik ülésében következő tétel, mint téves vettetett el : „Minden hübérnök vagy alattvaló egészen szabadon, jutalomra méltóan megölhet, sőt kell, hogy megöljön bármily zsarnokot, sőt e célra allattomos cselszövényekkel, vagy ravasz hódolatokkal és hízelgésekkel is élhet, semmibe sem véve a neki tett esküt, vagy vele kötött szerződést, nem is várva bármi itélőszék végzését avagy parancsát.“

tagjának tagadhatlanul törvényes kötelme. Azt mondjuk, a mely megszilárdult, mert nem afféle ideiglenes megtámadás és megszállásról van itt szó, mely bizonyos országot háborúsággal sújt. Ez alapelvből e két következtetést vonhatjuk ki. Először : Készt venni az összecsoportulások és csődülésekben oly célból, hogy a fennálló felsőbbségeket általunk jogtalannak tartott eljárásra kényszerítsük, mindenkor ellenkezik a józan természetes észszel, és vétek a természet és evangélium törvénye ellen. Másodszor: Ha az emberi társadalom néhány vagy sok tagja fegyvert ragad a végből, hogy anyagi hatalmat képezzenek, s a már fennálló kormányt megtámadják, úgy ez minden időben valóságos lázadás, és isteni vallásunk szellemével merőben ellenkezik.“

Nem akarom itt ismételni, a mit ily vélemény alaptalansága, fonáksága és veszélyességéről már elmondottam, csak azt szándékozom még hozzáadni, hogy midőn oly kormányról van szó, mely pusztán tényleg áll fenn, nem tulajdoníthatunk annak parancsoló és engedelmességet követelő jogot a nélkül, hogy ellenmondásba ne jönnénk. Ha azt mondanék, hogy a tényleg létező kormány a meddig áll, köteles az igazságot védeni, a gonosztettet megakadályozni, és a társadalmat a felosztástól megoltalmazni, avval csak közhasznú igazságokat mondanánk, melyeket mindenki elismer és senki sem tagad ; de a mellett azt állítani, hogy tilos, sőt isteni vallásunkkal ellenkezik , összecsoportosulni és egyesült erővel a tényleg létező kormányt megtámadni : oly alapelv, melyet a katholikus hittudósok sohasem állítottak, az igazi bölcselem soha sem ismert el és a népek soha sem követtek.

236