Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvennegyedik fejezet
220 Világosabb lön a dolog, midőn a Bourbon-család trónralépte- kor XIV. Lajos családja köztünk meghonosnlt és Castilia , Aragónia , Valencia s Cataloniában a régi szabadságok utolsó nyomig kiirtattak, míg a fejedelmi jogok esztelen túlzása III. és IV. Károly uralkodása alatt tetőpontját érte el. És a tények csodálatos találkozásánál fogva épen azon idő volt ez, midőn a romai udvar igényeit s az egyházi hatalom függetlenségét a leggyanakodóbb szemmel tekinték, azon idő, hol a ministerek kényuralrna, s mi még sajno- sabb, egy kegyenc önkénye a legmagasabb fokra hágott. Ama korban működött ugyan a nélkül, hogy a királyok vagy talán némely miniszterek is észrevették volna, a francia eszmék szelleme ; de távol attól, hogy a felhozott észrevételek becsét csak legkevésbbé is csökkentené, ezen körülmény még inkább megerősíti azokat, s bizonyltja, hogy annál határozottabbak s terjedelmesebbek, minél különbözőbb állapotokra alkalmazhatók. Arról volt szó, hogy a régi hatalom megbukjék , helyébe más, ép oly korlátlan hatalom állittassék. s e célból arra kelle kényszeríteni, hogy teljhatalmával visszaéljen ; egyszersmind azonban olyan támpontok állapitattak meg, melyek a forradalom kitörése után az egyeduralom helyett támaszul szolgálhattak. Komoly gondolatok támadnak a lélekben, ritka rokonsági viszonyok jönnek napfényre a látszólag legkülönbözőbb állapotok közt, midőn látjuk, mint intézteinek a püspökök ellen nyomozások ilyes indokokból, mint jutottak érvényre III. Károly alatt egy hires jogesetben ; és midőn napjainkban a legfelsőbb törvényszéknél az államügyészek ugyanazon elveket hirdetik, melyeket övéik szájából a hajdani itélőszékek hallottak. így érintkeznek a látszólag legtávolabb szélsőségek, igy jutunk el a legkülönbözőbb utakon ugyanazon célhoz. A fejedelem hatalma a régi államhivatalnokok elvei szerént mindent magában foglalt ; a korona jogai, mint a frigyszekrény, szentek és sérthet- lenek valának, melyekre szentségtörés elkövetése nélkül még rátekinteni sem volt szabad, annál kevéshbé azokat illetni ; a régi királyság eltűnt, a trón csak árnyéka az előbbinek, a győztes forradalom törvényeket szabott neki, és ily gyökeres változás után még is nem rég a legfelsőbb törvényszék államügyésze egy, a világi hatóság jogainak megtámadásáról vádolt püspök ellen igy szólhatott : „Az államban a kormány engedélye nélkül egy levélnek sem szabad a fán megmozdulni.“ E szavak nem szorulnak magyarázatra : e mii szerzője hallotta azokat, és midőn az önkényt ily vilá
