Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvennegyedik fejezet
218 szolgaság bilincseit kovácsolta. Első lépése vala a pápa felsőbb- ségi hatalmának lerázása, a hierarchia lerontása, az egyház minden jogának megtagadása, s az egyházi főhatalomnak átruházása a fejedelmekre ; vagyis az ö müve visszatérés volt a pogány polgá- risodáshoz, hol a főpapi hatalom a jogarral együtt járt. A politikai remekmű e két hatalom elkülönítésében állott, nehogy a társadalom egyetlen korlátlan hatalomnak legyen alávetve, mely jogait minden visszahatás nélkül gyakorolja, míg végre sikerül azt egészen elnyomnia. Ezen elkülönítés mindenütt bekövetkezék, hol a katholicismus elfogadtatott, még pedig minden politikai cél, s emberi utógondolat nélkül, egyedül mint törvényeinek s tanainak következménye. Igen különös, hogy azok, kik az egyensúly s visszahatások elmélete iránt annyira elfogultak, kik a hatalmak elkülönítésének hasznosságát oly hangosan magasztalták, nehogy az ekkép felosztott hatalom zsarnoksággá fajuljon, nem vevék észre, a mély böl- cseséget, mely ezen katbolikus tanban rejlik, habár azt egyedül társadalmi és politikai szempontból tekintjük is. Ellenkezőleg azt veszsziik észre, hogy minden ujabbkori forradalom határozottan törekszik a világi és egyházi hatalmat egy kézben egyesíteni, nyilvános bizonyítékul, hogy e forradalmak eredete ellenmondásban áll az európai polgárisodásnak uj életet kölcsönöző elvével, és azt nemhogy közelebb vinnék tökélyesbüléséhez, hanem visszatartják. Az egyházi hatalom egyesítése a világival Angolországban VIII. Henrik és Erzsébet uralkodása alatt a legborzasztóbb kényuralmat idézte elé ; és ha ez országnak idővel sikerült is a szabadság nagyobb fokát elérnie, az bizonyára nem a protestantismus által az államfőnek kölcsönzött papi méltóság gyümölcse vala, hanem épen ellenére történt. Az is megjegyzendő, hogy ha az utolsó időkben Angolország szabadsága növekedék, az a világi, a vallás mezején gyönge hatalomnak és e képtelen főhatalommal elvileg ellenkező katholicismus nagyobb fejlődésének tulajdonítandó. Éjszaki Európában, hol a protestáns rendszer szintén túlnyomó, a világi felsőbb- ség semmi korlátot sem ismert ; jelenleg pedig látnunk kell, mint üldözi Oroszország cárja a katholikusokat a legkegyetlenebbiil és bizonyára sokkal inkább tart a papi hatalom függetlenségének védőitől, mint a forradalmi társulatoktól. Az önuralkodó határtalan hatalom után szomjazik és bizonyos ösztön vezeti haragját, kivált a katholika vallás ellen, mely annak főakadálya.
