Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenharmadik fejezet
209 aliud faciunt in se ipsos commodum retorquendo, non sunt reges, sed tyranni.“ (D. Th. De Reg. Prine, cap. 11.) Ezen elv szerént nyilvánvaló, hogy a népek nem a királyokért, az alattvalók nem az eíüljáróságokért vannak, hanem minden kormány a társadalom javára rendeltetett, s ennek kell zsinórmértékül szolgálnia, mely szerént minden kormányformában hatalmukat gyakorolják. A legjelentéktelenebb köztársaság elnökétől a leghatalmasabb fejedelemig, senki sem vonhatja ki magát e törvény alól ; mert ez minden államnál régibb, azok alakulására közreműködött, magasb az emberi törvényeknél, mivel a minden álla- dalom teremtőjétől, minden törvény kútfejétől eredt. Nem, nem a népek vannak a királyokért, hanem a királyok a népekért ; mert hiányozván e cél, a kormány hasztalan, fölösleges; s e tekintetben köztársaság és egyeduralom között nincs különbség. Ki a királyoknak efféle elvekkel hizeleg, vesztökre beszél : soha se nyilatkozott igy a vallás, nem ez ama hires férfiak beszéde, kik papi köntösben a föld hatalmasainak hozták az ég izenetét: „Királyok, fejedelmek, felüljárók, igy kiált föl a tiszteiéibe méltó Palafax : az Istentől minden hatalom a népek fentartá- sára, nem pedig megsemmisítésére, az emberek védelmére, nem pedig zaklatására, jo*gaik oltalmára, nem pedig jogtalanságokra rendeltetett. A ki azt állítja, hogy a királyok azt tehetik, a mit akarnak, s hatalmukat önkényükre alapítja, az a zsarnokságnak nyit kaput. A ki azt állítja, hogy a királyok azt tehetik, a mit ten- niök kell ; hogy mindazt megtehetik, a mi alattvalóik fentartására, koronájok védelmére, a hit s vallás emelésére, az igazság üdvös s törvényszerű kiszolgáltatására, a béke fentartására s a háború erélyes viselésére, a királyi méltóság illő s helyes díszére, és házának s övéinek illendő ellátására szolgál, az az igazságot kizelgés nélkül megmondja, az az igazságosságnak s a magas keblű királyi erényeknek nyit ajtót.“ (Hist. real, sagrada. I. 11.) Midőn XIV. Lajos azt mondá : „Az állam én vagyok“, azt sem Bossuet, sem Bourdaloue, sem Massillontól nem tanulta ; a nagyságtól s hatalomtól felfuvalkodott és alacsony hízelgésektől táplált dölyfösség beszélt szájából. Ámde, mily mélyek a Gondviselés végzetei ! Ugyanazon férfi hullája, ki magát államnak nevezte, eltakaríttatása alkalmával gyalázattal illeteték, s alig múlt egy évszázad, midőn unokája a vérpadon halt meg. így bűnhődnek hibáikért mind a nemzetségek, mind a nemzetek ; igy figyelmezteti 14 BALM, PROT. KATII. II. KÖT.
