Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenharmadik fejezet
202 még pedig annál kevesebb tekintettel s annál nagyobb vakmerőséggel, minthogy soha sem vettek maguknak fáradságot, hogy azon kitűnő férfiak müveit elolvasták volna : szükséges e kérdés némely részleteibe bocsátkoznunk, hogy eloszlassuk az előítéleteket és tévelyeket, melyek a religiónak legnagyobb bajokat okoztak, s a tudománynak nem csekély hátrányára voltak. A protestánsok gyalázásai s féktelenkedései némelyeket azon téves véleményre vezettek, mintha Európából az emberi szabadságnak minden szikrája kiveszett volna, ha az úgynevezett tizenhatodik századbeli reformatio jókor fel nem lép. Ök a kath. hittudósokat tudatlan szerzetes-tömegnek képzelik, kik nem tudtak mást, mint silány nyelven s még silányabb irálylyal egy halmaz butaságot összeírni, kik tulajdonképen nem törekedtek egyébre, mint a pápák s a királyok hatalma növelésére, vagyis . szellemi és politikai elnyomásra, elbutításra és zsarnokságra. Hogy előitéletek vannak némely tárgyak felett, melyek szó alattvalóitól a legjelesebb szellőket és olajfákat elveheté, miként azt Sámuel a többek közt monda.“ „Ha Achabnak, miután az Isten népe'nek királyává lön, e joga megvolt, mie'rt ereszkedik le, hogy Nabothtal alkudjék, miután különben oly erőszakos fejedelem volt ? Miért vala továbbá szükséges, Nabothot még rágalmazásról is vádolni ? Hogy törvény elé idézhessék, erre elég vala, hogy a király jogának ellenállott, midőn tőle a kellő árért a szőllőt megtagadta, melyre a palota és a kertek megnagyítására szüksége volt Mindebben nem vétett Naboth a király ellen, midőn vouakodék örökségét eladni, sőt még a dicsvágyó királynő Ítélete szerént sem, kiférjenek nagy hatalmára oly nagy súlyt fektetett.“ „E nagy hatalom, melyre Jezabel a királyt figyelmezteté, szintén a j u s regis, melyet Sámuel a népnek megmagyarázott ; vagy mint emlí- tém, tényleges jog és pliysikai hatalom, mely azt hiszi, hogy mindent elvehet és szolgává tehet, milyennek Montesquieu a zsarnokot festi.“ „Őrizkedjék mindenki a szentirás e vagy más helyét idézni, a végből, hogy egy annyira félreértett kormányhatalom eszméjét igazolja. A kath religio tana kedvez a jogos királyságnak a neki megfelelő jelekben, sőt még azon előjogokkal is, melyeket az újabb államférfiak neki tulajdonítanak, t. i hogy legyen atyai hatalom és uralkodás, de az állam alapjogaival össz- hangzatban. Ily jogos korlátok közt e hatalom a legbiztosabb, a legtágabb minden világi hatalom között, s azért pártolja s támogatja ezt az igaz religio.“ „Ez a félelmes zsarnokság, melyet ezen, oly szégyenteljes méltatlansággal illetett férfiak tanítottak : szerencsés népek, melyeknek fejedelmei ez alapelvek szerént kormányoznak !“
