Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenedik fejezet
157 a kényuralmat iszonyú bálványul állítja fel, melynek mindenki áldozni tartozik, nem tekintve sem az erkölcsiség örök elveit sem más valamely törvényt, mint a parancsoló szeszélyét, sem jogainak egyéb korlátozását, mint saját hatalma mérveszszejét. így kelle ennek történnie, miután az isteni hatalom a földről eltizetett ; önmagára hagyatva az ember semmi egyebet nem idézhetett elé, mint szolgaságot vagy törvénytelenséget, egy s ugyanazon állapotot különböző alakban : A n y e * s hatalom uralmát. Több újabb iró az állam- és államhatalomról értekezvén, bizonyos ős állapotról beszél, mely szeréntök minden államképződés előtt uralkodott, míg ez, a vadság állapotából a polgárisodás állásába történt lassú átmenet folytán végre létrejött. E téves felfogásnak mélyebb gyökerei vannak, mint sokan hinni szeretik. Közelebbi vizsgálat után á hamis elvek eredetét a keresztény tan megvetésében találhatni; Hobbes minden jogot szerződésből akar származtatni. Nézete szerént minden ember, ki természetes állapotban él, mindenre fel van jogosítva ; a mi más szavakkal annyit tesz, hogy a jó és rósz közt semmi különbség sincs. Ebből következik, hogy az államok fejlődésénél semmiféle erkölcsi befolyásnak nem volt helye, és hogy ezek csak hasznos eszközül tekintendők bizonyos cél elérésére. Puffendorf és mások, kik az állam szükségességének elvét vallják, azaz, az erkölcsiség törvényeit az államból származtatják, végre is Hobbes nézetébe esnek, midőn a természeti és örök jogot elvetik. Ha az ily tévelyek okait kutatjuk, úgy azokat utolsó századaink azon uralkodó hajlamában találjuk fel, melynél fogva bölcsészeti és erkölcsi értekezéseikben nem veszik igénybe a felvilágosítás teljét, melyet a vallás minden tekintetben nyújt, midőn elveivel minden igaz bölcsészet főpontjait megerősíti és tanaiban az egyedüli világot nyújtja, mely az ősidők zűrzavarát eloszlatni képes. Olvassátok a protestáns Írókat, hasonlítsátok azokat össze a katholikusokkál s jelentékeny különbséget fogtok közöttök találni. Ezek gondolkodnak és kutatnak, beszédöknek szabad folyást, leiköknek nyilt hatáskört engednek; azonban bizonyos föelveket mindig sértetlenül megőriznek, és ha ezekkel meg nem egyeztethető rendszerre akadnak, ezt, mint tévelyt kérlelhetlenül elvetik. Azok vezér s célpont nélkül kóborolnak az emberi vélemények végtelen területén, élő képéül azon pogány bölcsészetnek, mely míg a vallás világa nélkül kutatá a dolgok ősalapját, a helyett, hogy Istent, teremtőt és
