Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Negyedik fejezet
30 úgy, mint később legkitűnőbb férfiaik szájából hallatszottak ? Nagy szellemeket soha sem elégíte ki egészen a Protestantismus, mindig végtelen űrt találának benne, ez okból majd a hitetlenség, majd a katholika egység felé hajolának. Az idő, minden vélemény nagy itélője, megerősité e szomorú sejtelmeket ; s jelenben annyira megérlelődtek a dolgok, mikép csak nagyon korlátolt ismeretek és belátás mellett lehet szem elől téveszteni, hogy a keresztény vallás a protestánsok felfogása sze^ rént néni egyéb véleménynél, oly rendszernél, mely ezer összefúg- gésnélküli részből áll s a kereszténységet a bölcsészeti iskolák sorába helyezi. Nem szabad mégis csodálkoznunk, hogy még ezek felett némi elönynyel látszik birni, s még néhány vonása van, mely által alakja a puszta emberi elme teremtményeitől különbözik ; mert tudjátok, mi adja meg neki mindezt? A tan azon magasztossága, az életmód azon szentsége, mely noha többé kevesbbé eltorzítva , mindig található mindabban, mi még Jézus Krisztus szava nyomát magában hordja. De az árnyékkal küzdő gyenge csillám, a világitó csillag letiintével a láthatárról, soha sem hasonlítható össze a nap világosságával ; az árnyékok mindig közelednek, sűrűdnek, majd elfojtják a bágyadt viszfényt s végre a földet homályba, setétségbe burkolják. így mutatkozik a kereszténység tana a protestánsok közt ; egyetlenegy tekintettel az ő felekezeteikre, fel lehet ismerni, hogy tulajdonképen sem bölcsészeti iskolák, sem az igaz vallás ismérveit nem hordják magukon ; nálok a kereszténység tekintély- nélküli s ennélfogva úgy tűnik fel, mint valamely gyökerén elszáradt fa, mint halvány s hústalan rém, melyet többé az élet lehe nem éltet. A protestantismus hitről beszél s első elve megöli a hitet ; magasztalja az evangéliumot s ugyanazon elv megingatja annak tekintélyét, midőn azt az ember vizsgálatának aláveti ; ha meg Jézus Krisztus erkölcstana szentségére s tisztaságára utal, azonnal észre- veszszük, hogy nehány mellékfelekezet Jézus Krisztus istenségét tagadja, s hogy a többi mind ugyanezt tehetné a nélkül, hogy azon egyetlen elvtől, melyre támaszkodnak, eltérnének. És ha már Jézus Krisztus istensége tagadtatik, vagy kérdés alá jő, úgy legfelebb a nagy gondolkodók s törvényhozók sorába jut, elveszti a szükséges tekintélyt, mely törvényeinek azon magasztos kenetet kölcsönzi, melynélfogva a halandók előtt annyira tiszteletreméltónak tűnik fel ; nem nyomhatja többé rajok ama bélyeget, mely azokat mindén
