Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchetedik fejezet
399 politika első rohamát megtörte az annyi oldalról megtámadott ka- tholika egyházra ez nem volt csekély jótétemény. Mi lett volna Európából, ha Spanyországba behozatott volna a Protestantismus, mint Franciaországba, ha a hugenották a félsziget segítségére számíthattak volna ? És mi nem történhetett volna Olaszországban, ha II. Fiilöp hatalma tartózkodást nem gerjesztett volna? Nem sikerült volna-e akkor a német eretnekeknek tanaikat még oda is át ültetni ? Megtörténhetett volna — és e tekintetben bizonyos vagyok, hogy minden történész egyetért velem — megtörténhetett volna, hogy, ha II. Fiilöp oly annyira gyűlölt politikájával felhagy, akatb. vallás a tizenhetedik század elején ama kemény kényszerűségnek nézett volna eléje, hogy Európának legtöbb tartományaiban megtűrt religio sorsára vetették volna vissza. És hogy mit jelent e megtörés, ha a katli. vallás részesül benne, arról századokon át megtanított bennünket Angolország, és megtanít arra jelenleg Poroszország és végre szánandó módon Oroszország. Ezen szempontból kell II. Fülöpöt szükségképen tekinteni, s akkor okvetlenül meg kell vallani, hogy ő azon történelmi nagyságok közé tartozik, kiknek szelleme még a jövő századok politikájára is bir hatással, s kiknek befolyása az események menetére legnagyobb korderővel birt. Ama spanyolok, kik a z Escuriál alapítóját átkozzák alighanem elfeledték történelmünket, vagy legalább nem sokba veszik. Ti a gyűlölt zsarnok foltját kenitek II. Fülöpre, a nélkül, hogy meggondolnátok, hogy ti akkor, midőn tőle a dicsőséget elvitatjátok, vagy azt szégyennel borítjátok, egy csapással minden dicsőségünket tönkre teszitek, és szétszaggatjátok még azon dicskoszorut is, mely Ferdinand és Izabella homlokán díszelgett. Ha II. Fülöpnek nem bocsáthatjátok meg, hogy az inquisitiót fenntartotta, ha ezen egyedüli okból csak átokkal terhelve tudjátok nevét az utókorra hagyományozni, akkor dicskoszoruzta atjja V. Károly irányában is úgy járjatok el, akkor kastiliai Izabella irányában is úgy járjatok el, és a zsarnokok, az emberiség ostorainak sorába helyezzétek még ezen nevet is, melyet mind a két világrész tisztelt, s mely még mindig a spanyol birodalom dicsősége és hatalma jelének tartatik. Mindannyi résztvett a műben, mely felháborodástokat okozza ; azért ne kárhoztassátok az egyiket, míg a többieknek képmutató elnézéssel megbocsátotok, oly elnézéssel, melyet nem más okból gyakoroltok, mint mivel a nemzetiség érzete kebletekben pártos
