Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincötödik fejezet
372 tények körében ép oly kevéssé alkalmazható, mint az elmélet körében nem állja meg helyét, s igy mindazon panasz megsemmisül, melyet a katbolicismus ellen türelmetlensége miatt felhoztak. Elvi- tázhatlan az, hogy a türelmetlenség bizonyos mértékben minden nyilvános hatalomnak jogában van, hogy azt mindig olyannak ismerték el, és ismerik el még ma is, habár átalán mondva, a türelem mellett harcoló bölcsészek jutottak a hatalom körébe. A kormányok ugyan ezerszer visszaéltek ezen elvvel, és ne vében az igazságot is üldözték , de mivel nem élnek vissza az emberek ? Tehát valamely igazi bölcsészet feladata lett volna, nem ingadozó s hozzá veszélyes tételeket állítani fel, nem egész az untatásig a múlt századok emberei és intézkedései ellen kikelni, hanem szelíd és kíméletes gondolkodásmód terjesztését mozdítni elő, és mindenekelőtt a magas igazságokat nem támadni meg, melyek nélkül a társadalom nem állhat fenn, és melyek kiirtásával a világ az erősebb jogának, és igy az önkénynek és zsarnokságnak esnék áldozatul. Megtámadták a vallásigazságokat a nélkül, hogy eléggé meggondolták volna, miszerént azokkal szoros kapcsolatban van az er- kölcsiség, és hogy ezen erkölcsiség maga vallásigazság. Míg korlátlan gondolatszabadságot hirdettek, a szellemnek csalhatlanságot tulajdonítottak ; a tévely megszűnt oly hibák közé számíttatni, melyekben az ember vétkezhetik. Elfeledték, hogy az embernek i s- merni kell elébb, hogy akarhasson, s az i g a z a t isme r- nttnk kell, hogy az igazat akarhassuk. Szivünk legtöbb tévedése hamis szemléletmódból származik, mért ne legyen tehát kötelem az emberre nézve, hogy elméjét a tévelytől megóvja ? Mióta azonban azt vitatták, hogy nem kell a véleményekre oly sokat adni, hogy szabadságában áll az embernek azok közül korlátlan tetszése szerint választani, ha a vallást vagy az erkölcsiséget illetik is, az igazság vesztett tekintélyéből, és az ember szemei előtt nincs többé ama magas fontosság, melylyel egykor belső értéké nél fogva birt, és sokan semminemű megerőtetésre sem érzik magukat kötelezetteknek, hogy birtokába jussanak. Sajnálkozásra méltó kedélyhangulat, melyben a legrettentőbb rákfenék egyikét látjuk. *) *) Tehetségem szerént oda működtem, hogy a türelmet illető nézeteket világosságba helyezzem, midőn eme fontos tárgyat még kevéssé ismert szempontból terjesztém elő ; és hogy ezt még világosabban tüntessem elő,
