Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincharmadik fejezet
343 kök megvédésére, más megint, sok ily intézetet létesíteni minden minta nélkül, ha a forrásokat előbb ezerféle módon kell előteremteni, ha az államhatalomnak sem tekintélye sem ereje nincs, hogy a heves indulatokat féken tartsa, melyek mindazt, mi nekik kielégítést nyújthat, hatalmokba keríteni igyekszenek. Az előbbi újabb korban, a protestantismus fellépte óta történt, az utóbbit a kath. egyház századok előtt mivelte. De az sem mellőzendő el, hogy mi a protestáns országokban a jótékonyság érdekében történt, nem volt egyéb a kormányok állam- gazdászati rendelkezésénél, melyekre szükségképen kényszeríttet- niök kellett tekintve azon sok jó gyümölcsöt, melyeket eddig hasonló intézetek termettek. De a protestantismus magában véve, és mint külön egyház semmit sem tett. De nem is volt képes tenni, mert a hol még némi hierarchiai alakot megtartott, a polgári hatalom puszta eszköze, és igy meg van akadályozva, önindulatából cselekedni. Tétlensége mértékét e pontban betöltendő, belszerve- zete gyengesége folytán meg vannak előítéletei mind a férfi- mind a női zárdák szerzetei ellen, és ekép meg van fosztva a leghatalmasabb eszköztől, melynek segélyével a katholicismus a felebaráti szeretet legterhesebb és legfáradalmasabb cselekedeteit végzi. Az emberszeretet hőstetteihez a mindentől megválás, sőt saját én-Unk megtagadása kívántatik, a mi főleg oly személyekben található, kik zárdában a jótékonyságnak szentelvék ; itt azon elválással, mely minden másnak gyökere, a saját akarat megtagadásával kezdik. A katholika egyház a helyett, hogy e tekintetben a polgári hatalom rendeletéihez akalmazkodnék, saját feladatának tartotta a szükölködők felsegélyzését, és a püspökök tekinttettek a jótékonysági intézetek valódi védnökeiül s kezelőiül- Ennél fogva a közjog szerént a kórodák a püspököknek voltak alárendelve, és az egyházi törvények közt a jótékonysági intézetek rovata mindig tetemes tért foglalt el. Ily intézetekről. szóló egyházi rendeletek a legrégibb keletűek, úgy hogy a chalcedoni zsinat egyik határozatában, mely szerént a papság in p t o c h i i s, vagyis Zonaras magyarázata szerént „a szegények táplálására és ápolására rendelt intézetekben, melyek hasonlók azon intézetekhez, hol az árvák, betegek és aggok felvételt és ellátást nyernek“, alkalmaztassék, ezen kifejezést: „a szentatyák hagyománya szer ént“ találjuk, mi arra mutat,
