Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)

Második fejezet

is, ha a többi társas testületeket tekintjük, tapasztaljuk, hogy mihelyt a nézetek és szokások változnak, átalakulást szenvednek a a törvények is, s hogy ezeket, ha igen nagy ellenmondásban vannak amazokkal, rövid időn elnémítják, mellőzik, vagy lábbal tiporják. Egyedül az egyházban vön más fordulatot az ligy : elterjedt az erkölcsi romlottság szánandó módon mindenfelé, a vallás szolgái az ártól magukat tova engedék sodortatni, megfeledkezének hivataluk szentségéről ; de a szent tűz még mindig lobogott a szentélyben , hol folyton hirdették és sürgették a törvényt, és ime ! ugyanazon férfiak, kik a törvényt áthágták, időről időre összegyii- lének, hogy önmaguk felett Ítéletet hozzanak, saját életmódjokat kárhoztassák és igy a szavaik és tetteik között létező ellenmondást jobban feltüntessék és nyilvánosabbá tegyék. Az egyházi javakkal való üzérkedés s az önmegtartóztatás hiánya volt a két legszembetűnőbb vétek ; igen, de üssétek fel a zsinati határozatok gyűjteményét, látni fogjátok, hogy azokra mindenütt kárhoz tat ás bélyege van sütve. Soha sem vívott még a jog oly huzamos s oly makacs csatát tények ellen ; soha sem állott még a törvény évszázadokon át oly erősen s ingatlanul a fékvesztett szenvedélyek ellenében, mint ez idötájban , a nélkül, hogy csak egy lépést hátrált, avagy nekik addig, míg őket meg nem fékezte, pihenést vagy nyugvást engedett volna.

S ezen állhatatosság, e szent kitartás nem volt hiába, azért találjuk a tizenhatodik század elején, tehát épen mikor a Protestantismus keletkezett, oly hasonlíthatlanul csekély számban a visszaéléseket, sokkal jobb állapotban az erkölcsöket, fokozott tevékenységben s általános érvényben az egyházi fegyelmet. Nem Luther viharos beszédei kora volt azon szerencsétlen időszak, mely felett damiani sz. Péter és sz. Lénárt annyit panaszkodtak ; világosság, rend, erkölcs gyors elterjedésnek örvende, s kétségbevon- hatlan bizonyítékául annak, hogy a tudatlanság és erkölcsi romlottság nem volt oly nagy, minőnek rajzolni szeretnék, az egyház felmutathatná azon férfiak fényes sorát, kik ama században szentségük által kitűntek, vagy a trienti zsinatot ragadták bámulatra tudományosságukkal. Soha sem kell felednünk mily helyzetben volt az egyház ; tartsuk szem előtt mindenkor, hogy nagyszerű újítások hosszú időt vesznek igénybe, hogy ez újítások ellenzésre találtak világiaknál és papoknál, s hogy VII. Gergelyt, mivel azokhoz határozottság és állhatatossággal hozzáfogott, vakmerő18