Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Második fejezet
15 bátorságára, Melanchton tudományosságára, Calvin álbölcselkedü ügyességére nagy súlyt helyezünk, csak az időt tékozoljuk a nél kül, hogy valamit felderítenénk. Mik is voltak hát tulajdonképen a Protestantismus ezen és más vezérei ? talán valami rendkívüli tehetséggel bírtak ? vagy nem olyanok voltak ők is, minőket mindenkor nagy számmal találhatni ? Nehányau közölök a középszerűségen sem emelkedtek felül, majdnem mindnyájokról elmondhatni, hogy ha olyan szomorú nem volna liirncvök, bizonyára nagyon is jelentéktelen volna. De hát mi nagyszerűt vittek ők véghez az által, hogy egy rakás szalmába tüzet vetettek? Ez valóban nem valami nehéz munka, mégis ebben áll az egész titok. Ha látom, mint rohan Luther eszelős kevélységében azon illetlenségekbe, kicsapongásokba, melyek miatt saját barátai is annyit panaszkodtak ; ha látom, mily durván sért meg mindenkit, ki neki ellentmond, mint önti ki mérgét mindenre, mi előtte meg nem hajol ; ha látom mint tör ki belőle az aljas rágalmak és piszkos beszédek egész özöne, csak szánalom érzete gerjed fel bennem : ez ember , ki azon különös gondolatra vetemedik, hogy magát Isten jegyzőjének (notarius Dei) nevezze, annyit hadar összevissza, mintha eszét vesztette volna ; ez azonban ne tessék különösnek előttünk, mert ő lehelt s lehellete rémítő égést okozott ; lőporhalmaz előtt állott, s lehellete szikrát vetett belé ; az esztelen mégis ezt kiáltozza vakságában ; látjátok mily h a- talmas vagyok én! lehellete nmek tüzéré je van, mely lángba borítja a világot. S mily befolyása volt e visszaéléseknek ? Ha felvett álláspon tunkat el nem hagyjuk , látni fogjuk, hogy néha alkalmat szolgáltattak, vagy táplálékot nyújtottak, de legtávolabbról sem gyakorolták a nekik tulajdonított befolyást. — Nem mintha tagadni vagy szépíteni akarnám a visszaéléseket, vagy a nagy férfiak panaszait kellőleg nem méltányolnám ; de más az : valamely baj felett pa naszkodni, s ismét más : befolyását kutatni, feltárni Az igaz, ki szavát a vétkek ellen emeli, a szentély szolgája, ki Isten háza iránti buzgalomtól emésztődik, oly mélyen érzett panaszokban tör ki, hogy e panaszok a tények igazságos megítélésében nem mindig szolgálhatnak biztos alapul. Szavaik szívből jőnek, szavaik lángolnak, mert szivük az igazságosság iránti szeretettől és buzgalomtól ég ; de jön aztán a hazugság s e szavakat gonosz szándékai szerént magyarázza, mindent tulvisz, mindent kivetkeztet valódi alakjából.
