Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenhatodik fejezet
149 irányában, és mennyire kellett e tekintetben különböznie nézetének a megfásult és elámított világétól. Nemes függetlenség érzete honol az . emberi szívben, mely nem engedi más akaratának alávetnie magát, míg ez elsöségi igényeit jogos okokkal érvényesíteni nem birja. Ha ez okok észen és jogosságon alapulnak, különösen pedig, ha oly magasztos eszmékben gyökereznek, melyeket az ember szeret és tisztel : az ész meggyőződik, a szív megindul, és az ember kész alattvalóvá lenni. De ha ez elsőség csak más ember akaratán alapul, ha — hogy úgy mondjuk — csak ember áll ember ellen : felébrednek az emberben az egyenlőség eszméi, fellángol a szívben a függetlenség érzete, büszkén emelkedik fel a fő s hatalmasan tombolnak a szenvedélyek. Azért, ha készséges és állandó engedelmességet kívánunk, az embernek háttérbe kell lépnie, el kell tűnnie, s csak a magasabb hatalom helyettesi tője, vagy az indokok megtestesítése maradhat látható, melyek az alárendeltnek a függés jogosságát és hasznát bizonyítják ; és igy nem engedelmeskedünk más embernek, mint ilyennek, hanem mint magasabb hatalom helyettesítőjének, vagy az ész és jogosság tolmácsának, igy az ember méltóságát nem érzi megcsorbítva, igy az engedelmességet édes és könnyű tehernek tekintheti. Fölösleges kimutatni, vájjon ilynemüek valának-e a jogelvek melyeken a rabszolgák alárendeltsége a kereszténység megjelenése előtt nyugodott ; szokások az állatokkal helyezték őket'párvonalba, a törvények még tovább mentek, a mennyiben oly kifejezéseket használtak, miket felháborodás nélkül olvasni sem lehet. Az ur para ncsolt, mert neki úgy tetszett ; a rabszolgának engedelmeskednie kelle, nem magasabb indokokból, vagy erkölcsi kötelmek következtében, hanem mert birtoka volt annak, ki neki parancsolt, mert fel- kantározott ló, gép volt, mely az emeltyű nyomásának engedni volt kénytelen. Osoda-e, ha e nyomor és gyalázattal terhelt szerencsétlenek keblükben azon mély és hatalmas haragot, azon ádáz gyűlöletet, azon félelmes boszuszomjat táplálák, mely legelső alkalommal ijesztő kitörésekben nyilvánult.? A rettenetes mészárlás Tyrus- ban, példa és rémület az egész emberiségre nézve, mint Justin megjegyzi ; a pänestek ismételt lázadásai Thessaliaban, a helótáké Spartában, a rabszolgák gyakori elpártolása Chiosban és Athénében, a Herdonius által vezényelt felkelés, mely egész Romát rettegéssel töltötte el, a véres rémtettek, Spartacus hordáinak makacs
