Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenötödik fejezet
ságos hadsereghez hasonlított. — De nem csak Görögországban és Itáliában növekedett annyira a rabszolgák száma, Tyrusban is fellázadtak uraik ellen és iszonyú sokaságuk által sikerült nekik őket mind felkoncolni. Forduljunk azon kor egyéb népeihez — nem is említve közölök a legismertebbeket — látni fogjuk, hogy Herodot (III.) szerént a Seythák Mediából visszatérve rabszolgáikat nyilt lázadásban találták s kénytelenek voltak túlnyomó erejők elől kitérni és hazájokat elhagyni ; Caesar pedig emlékirataiban de bello gallico bizonyítja, hogy Galliában is igen sok rabszolga volt. Minthogy a rabszolgák száma mindenütt ily nagy volt, teljes lehetetlenné vált őket szabadoknak nyilatkoztatni a nélkül, hogy a világ lángba ne boruljon. Fájdalom az újabb korban is találunk még tárgyat az összehasonlításra, mely ugyan sokkal csekélyebbnek akar feltűnni, a mi célunkra azonban tökéletesen alkalmas. —- Ki merészelné valamely telepen, mely egész sereg fekete rabszolgát számlál, ezeknek a szabadságot megadni ? Mennyivel nagyobbaknak mutatkoznak a nehézségek, mily rettentő kiterjedésűvé nő a veszély, midőn nem telepről, hanem az egész földgömbről van szó. A rabszolgák szellemi és erkölcsi állapotuk következtében képtelenek valának ily jótéteményt saját és a közjó előmozdítására kamatoztatni ; s a boszu indulatától űzetve, melyet előbbi helyzetük emlékének kellett ébresztenie a nyers kedélyekben, újra nagyban ismételték volna ama véres fölkeléseket, melyekkel már az ókorban beszennyezték a történelem lapjait. És mi történt volna akkor ? Az ily ijesztő veszély által fenyegetett társadalom ily szabadság alapelveinek ellentmondott volna, azokat folyton bizalmatlansággal s gyanúval nézte volna ; s távul attól, hogy a rabszolgák láncait megoldaná, ezeket még szigorúakban vonta volna össze szorosabbra. Lehetetlen lett volna, hogy ily nyers és vad, minden előkészítés nélkül szabadságba s önmüködésbe helyezett roppant embertömegből társadalmi szervezet fejlődjék ki ; mert ily szervezet nem pillanat, legkevésbbé pedig hasonló elemek müve ; és minthogy ez esetben a társadalomnak a rabszolgaság fenntartása s a társadalmi rend bukása között kelleválasztania, önfenntartási ösztönénél fogva, mely mint minden lényben, úgy benne is él, kétségtelenül a rabszolgaság további fennmaradása mellett küzdött volna ott, hol még életben volt, hol pedig eltöröltetett, visszahozatala mellett.
