Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)

Tizennegyedik fejezet

ban hallhatták volna ; mutassanak nekünk ily helyeket, mint mi mutatjuk e célra épült templomainkat, a hol csak követői vannak a keresztény vallásnak. (De Civit. Dei, IL 6.)

Ez isteni vallás mély emberismereténél fogva sohasem feledkezett meg az ember lényének alapvonalairól, gyengeségéről és áll - hatatlanságáról ; ezért eljárásának változhatlan zsinórmértéke volt mindenkor, neki szüntelenül, fáradhatlan állhatatossággal és ren- dithetlen türelemmel szeme elé állítani az üdvös igazságokat, melyektől ideiglenes jólléte és örök boldogsága függ. Az erkölcsi igazságokat illetőleg az ember oly könnyen feledi, a mi nem hangzik szüntelen füleiben, és ha az emlékezet meg is tartja a jó elveket, úgy maradnak, mint a holt mag, a nélkül, hogy a szivet megtermékenyítenék. Igen jó és üdvös, hogy az apák e tant gyermekeikben tovább fejlesztik ; igen üdvös, hogy ez a házi nevelésnek elsőbbséget nyert tárgya ; de szükséges még, hogy nyilvános tanítói hivatal létezzék, mely szüntelenül azzal foglalatoskodik, mely közleményeit minden osztályra és állásra kiterjeszti, mely a családok hanyagságát kiegészíti, és mely az idő és szenvedély által mindig kitörölt emlékeket ismét felújítja.

A szakadatlan hithirdetés és tanítás e rendszere, mint azt a katholika egyház minden időben és minden helyen követte, oly fontos a népek oktatására és művelésére, miszerént nagy jótéteménynek tekintendő, hogy az első protestánsok, a rohamos sietség dacára, melylyel az egyház minden vallásgyakorlatát mellőzték, a tanítóhivatalt mégis megtartották. Azért nehány fondor s vakbuzgó hitszónok heves kifakadásai által néha okozott vészt nem kell csekélyebbnek tartanunk ; minthogy azonban már egyszer az egység szét volt tépve, s a népek a szakadás boldogtalan pályájára tévedtek, az Isten és emberről képzett legfontosb eszméknek és az erkölcstan főalapelveinek terjesztésére nem csekély befolyással kellett lennie, hogy a népek ily igazságokat olyaktól, gyakran és magyarázatok kíséretében hallhattak, kik azokat előbb a sz. Írásból merítették. A halálos csapás, melyet a protestantikus rendszer a tévtanokon ejtett, és a papságnak általa okozott lealacsonyitása a másthivök szószékeit megfosztá ugyan az őket, mint a szent Lélek életszerveit megillető szent jellemöktől ; nagy akadály ugyan a tanítóhivatal gyümölcsöző hatása ellen, hogy protestáns lelkész nem léphet fel többé az Ur fölkentjeként, miután egy szel- lemdus iró kifejezése szerént csak feketén öltözött em-