Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizennegyedik fejezet
131 még azon harcosokat, kik életük egyszerűsége és tisztasága által nem kevésbbé tiintek ki, mint diadalaik fénye által, akkor mégis remélhető lett volna, hogy a legyőzött népek a győzők nehány elő. nyét elsajátítják, mint fiatal és erőteljes szív, legveszélyesebb be tegségek által elgyengült testet megifjít iideségével. Szerencsétlenségre azonban máskép állott a dolog : a Fabiusok, a Camillok, a Scipiók, nem ismertek volna többé méltatlan fajukra ; Roma, a világ uralkodónője rabbá alázva feküdt nehány szörny lábánál, kik erőszakoskodások és megvesztegetések lépcsőin jutottak trónra, a jogart romlottságukkal, kegyetlenségükkel fertŐztették megs életüket orgyilkos karjai közt végzék. A tanács, a nép tekintélye eltűnt, csak némi nyomai maradtak még fenn, vestigia morienti s libertatis, mint őket Tacitus nevezi, ugyanazon nép eltűnt szabadsága nyomai, melyről Juvenal (10. satira) mondja : Qui dabat olim Imperium, fasces, legiones, omnia, nunc se Continet, atque duas tantum res anxius optat, Panem et Circenses. Mely egykor oszta Rendeletet, hivatalt, sereget, mindent, a jelenben Hallgatag, és csak e két dolgot óhajtja szorongva : Kenyeret s játékot. Végre elérkezett az idők telje, a kereszténység megjelent, és a nékül hogy a politikai alakok változtatását hirdetné, a nélkül hogy valamely kormányt megtámadna, a nélkül hogy bárminő múlandó és földi dolgokba avatkoznék, kétszeres üdvöt hozott az emberiségnek az által, hogy az örök üdvösség útjára hívta meg őt, hogy egyszersmind telt kezekkel hintette el a társadalom hanyatlása egyedüli óvszerét : az ügyek lassú, békés , de nagyszerű, mindenre kiható és tartós újjáalakulása csiráját , melynek a századok minden rázkódtatásaival kelle dacolnia. A társadalom hanyatlásának ezen óvszere, a megbecsülhetetlen jótétemények eme csirája magasztos és tiszta tan volt minden ember számára állás- és nemkülönbség nélkül, jótékony áldás gyanánt, mely üdítöleg árad az epedő mezőségre. , Egy vallás sem érte utol a kereszténységet, sém az ember kormányzása nagy művészetében, sem azon módban, melylyel e 9*
