Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
63 mondhatják ; „a török hölgy a faj változatossága.“1) Csak annyit tudunk, hogy a pogány kor oly rútul bánt mindenütt az asszonynyal, miszerént még az aljasságig piszkos Ovid is óva inti a fiatal nőket, kik mégsem feledkeztek még el egészen magukról, hogy a hamis istenek templomaitól tartózkodjanak. S hogy ez óvás csakugyan szükséges volt, be is bizonyítja a templomok évkönyveivel. Egyébiránt igen is jól tudjuk , hogy a pogány vallás volt az , mely a nö lealacsonyitását megerősítette és szentesítette. Még a homeri korban is, mielőtt a mythologia gonosz vonásai kifejlődtek volna — még azon időben is, mikoron még lehetett észrevenni egy tisztább erkölcsű időszak érzelmeinek és elveinek némi nyomait, ámbár mint Gladstone mondja, csak „lábujjhegyen,“ minthogy mármár elköltözendők valának a földszinéről — még akkor sem ecsetelheté az e tekintetben piszkosságról különben nem vádolható Homer Junoját, „a ki pedig bizonyára elme-találékonyságának legkitűnőbb s ragyogóbb szüleménye volt“, a nélkül, hogy jelleméből a szenvedélyre való erős hajlam s erkölcsi nagyság hiányára mutató vonásokat kihagyta volna. Jupiter nem titkolja abbeli meggyőződését, hogy Juno, ha lehetne felfalná a trójaiakat ; s neje nem is veszi rósz néven tőle ezen vádat. Homer beszéli Juuóról, hogy midőn Vulkán született, a gyermek közönséges külseje és sántasága fölötti boszujában a tengerbe dobta. 2) így énekli me.g Homer az egész világ azon szokásának ünnepélyes jóváhagyását, hogy a gyermekeket kitették. „Nem találom világosan kifejezve, jegyzi meg Gladstone, hogy Homer költeményének bármely helyén valamely istenség akár mint a tisztaság őre, akár mint annak megboszulója lépne föl.“ Ah, Gladstone uram bizony másutt kereshette volna a szüzesség őreit és megboszulóit, csak nem azon istenség olympusi udvarában, melyet minden megérdemlett cimei közül még az illet meg legjobban, ha a sok asszonya ég monarchájának nevezzük. Nem folytathatom ezen tárgyat a nélkül, hogy irtózat és fájdalom ne fogjon el; szivesen abba hagynám az egészet. Gyakran megundorodtam s eldobtam magamtól könyveimet, és ') Cap. 4. p. 40. — ’) XVIII. V. 395.
