Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

55 Mily szomorú Roma nagyméltóságu praefectusát Sym- machust hallani, ki oly ékesen védelmezte magát Theodosius előtt, mivel Fortuna oltárát a tanácsterem ajtaja előtt még megtűrte,—midőn sz. Ambrusnak megvallja, hogy aggkorában többé bánatot nem érezhet! Ah, kora gyermekségében annyira megromlott, hogy valóban szüksége volt anyja méhébe vissza­térni s Krisztusban újjászületni. Mily jótékony hatásúak a le­gendák és elbeszélések a mi szenteinkről, Krisztus kath. egy­házának tiszta, szives, nyugodt, szelíd , jóakaró, önfeláldozó szentéiről, összehasonlítva ezen mesékkel és előadásokkal! Mily keveset tud az ember természetéről és történelméről, a ki ezen dolgokat csekélyre becsüli ! Sőt még Homerban is elég ocsmány volt a mythologia, de idővel visszahatott magára a mythologiára az istenek példája által elromlott bálványimádók , bardok és papok erkölcstelen- ésge, és erkölcstelenitö befolyásának még újabb és nagyobb erőt kölcsönzött, épen úgy, mint a meztelenség, mely az ere­deti olympi játékokban ismeretlen volt, és talán nem rósz indo­kokból1) jött szokásba,—utoljára nemcsak hogy minden szemé­remből kivetkőzött, hanem mint valami classicus dolog a cso­dálat tárgya volt. Azért végre eszébe sem jutott görög művész­nek , hogy befödje szobrának valamely részét. A görög művé­szet semmit sem fátyoloz — Graeca rés est nihil velare2), an. nyira, hogy a legkecsesebb alakokon, melyeknek mind a szint, mind a márványt illetőleg különös szépséget akartak köl­csönözni, a meztelenséget iparkodtak állandóan feltüntetni. Ezért az a nélkül is hamar gerjedékeny ifjúság veszélynek volt kitéve, még akkor is, ha nem kereste, mert a meztelen­ség mindenütt szemeibe ötlött és nem egy kisértetbe vitte őt, valahányszor valamely portieusban , vagy akár nyilvános pia­con, vagy a pompás magánlakokban, csarnokokban és tem­plomokban szemeit fölemelte. Nem csoda tehát, hogy a természet a maga egyszerűsé­gében gyakran föllázadt a szentelt dolgok ily eltorzítása ellen, és hogy némelyek a pogánykor képzelem alkotta képeit eldob­ták, a lealacsonyított isteneket tiszteletökkel együtt minden ') Thucidides I. 6. — 2) Plinius V. 34. c. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents