Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

31

az előtt. Egészen átengedve magam a hely hatásának, az amphitheatrum egyik végén egy törött oszlopnak dőltem s szemeimet végig-végig hordozám a szellös kőpáholyokon , melyek fokozatosan emelkedtek körülem és soronkéntkigyóztak fölöttem a csillagos égig, e hozzájuk egyedül méltó ernyőig és tetőig* Lelkem azalatt végig szállt a messze múltakon, s míg így elmerültem, az emlékezet s képzelem megelevenítő lelkem előtt a letűnt birodalmakat, melyek a dicsőség és valamennyit sorjában érő pusztulás ösvényén haladtak, míg Romában s Romával egyszerre mindennek vége lön. Megemlékeztem, mi helyesen zengé a pogány költő egy hozzám közel eső helyről :

„Ide jönnek össze birodalmak , népek,

Hogy szavát hallhassák végítéletüknek.“

Úgy képzelém azonban, hogy nemcsak a birodalmak s országok, melyek együtt virágzottak Romával, hanem a hajdan valamennyi hirneves fia, engedvén szavamnak, összegyüle előttem és feltüntető lelki szemeim előtt mindazt, mi az emberrel történt, mit az ember müveit Cham, Sem és Japhet napjai óta. *

Épen arról gondolkodtam, hogy a legrégibb mythos a történelem vázlatait költemények által elferdítette s a való eseményeket kalandos regékké változtatta, sime rögtön feltünének előttem mintegy a fal ormozatán lengve ködbe burkolt kísérteties alakjai az ős idők erős, bátor férfiainak, azon férfiaknak, kiket a költészet félistenekké avatott, egy Herkulesé, Priamosé, Achillesé, Nestoré — ; megjelentek lényei azon távol ős időknek , melyek történészei csupán költők voltak, kik a népeket vad erkölcsű Centaurok alakjában vázolták, s a városok első építőit s apróbb néptörzsek fejdelmeit bűvészeknek mondák , minő Orpheus és Amphion vala, kik hangjukkal s lantjukkal megindítók a követ, megszelidíték a tigrist. Az amphitheatrum legmagasb köreiben helyet foglalva már jobban kivehetőleg tűntek föl azok, kik a történelem forrásait ál/ták körül s az első társadalom és műveltség bölcseje fölött őrködtek. Thaut, a legvénebb még Aegyptus tudósai között is, kit később Hermes Trismegistusnak neveztek el,—Berosus és Sanchoniathon, Chaldaea és Phoenicia első évkönyvirói, és Zoroaster, kinél nem egy átirt hitrege vagy mese eredetije volt, vele a chal-