Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
11 és mégis egész kiterjedését tulajdonképen egyetlen egv romai fürdő különféle bozzátartozékaira használják. A vegyes csoportokkal, melyek ifjú és öreg, magas és alacsonyszármazásu férfiak- és nőkből alakulnak, kik sovárogva lépnek be s kényök- kedvök szerént oszlanak szét az úgynevezett mulatság- vagy gyönyörködésre szánt kedvenchelyek végetlen változatosságában , — mi nem mehetünk tovább. Mi nem akarunk tetteikkel megismerkedni, sem azokat megismertetni nincs szándékunkban. Minden kísérletünk, hogy azoknak csak vázlatban is képét adjuk, meghiúsulna, még ha megfoghatnék is az élvezet e pogány templomainak valamelyikében azt, mi bennök egyáltalán a leleményes elmésség és bevégzettség oly nagy tökélyéről látszik tanúskodni; mert nem találnánk alkalmas szavakat, hogy azokról csak távol fogalmat is öntsünk másnak, mint va1 amely pogánynak leikébe. Elég hogy szégyen- és fájdalommal utalunk azon mérhetlen és magas épületcsoportokra , melyek kizárólag az állati, mondhatnék baromi mindennemű élvezetnek szentelvék, melyet a „test“ imádói minden időben és minden éghajlat alatt elég boldogtalanok voltak élvezni vagy gyakorolni. Elég, ha csak távoliéi sejtünk valamit amaz illatjárta légkör csípősségéből, mely ingerét és varázsát azon udvarokon és folyosókon és a gyönyörű csarnokokban lehelli. Ki merne, ki még nincs elámítva ide belépni, hogy előbb érzékeit válogatott illatokkal megrészegítse, s azután magát azon kecsegtető képek, alakok és szinek által elcsábit- tassa, melyek szemérmetlenül, élethti ábrákban ama képcsarnok minden egyes részeiben egész a pazarlásig vannak kiállítva, ama könyvtárakban, mellékszobákban, termekben és karzatokon, melyek nem tudom miféle lények csábító képeivel és szobraival egészen megvannak elevenítve, melyek csoportokban mulatnak, dőzsölve és tivornyázva dobzódnak vagy ördögi bálványimádásban magukat barmokká alacsonyitják le. E képeken csügg szájtátva a sokaság örült kedvteléssel. De mi mindettől elfordulunk, dacára az aranynak és drágaköveknek, melyek amaz ivek díszítményein tündöklenek. Mi ama tornácok egyikébe sem lépünk be, bármily gyönyörűen vannak is tarka és ragyogó oszlopokból alakuló kettős sorokkal megrakva ; mi tartózkodunk megtekinteni a festményeket ama
