Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
9 és templomok felett tornyosulnak, s valamely halhatatlan romai hős óriási szobrát emelik fel magasan a derült és világos levegőbe. Boltozott oszlopsikátorok vezetnek bennünket szakadatlanul újra egyik fórumtól a másikhoz, és szünetlenül egyremást mérhetlen templom , színház és bazilika csoportot szemlélünk ; mindenütt curiára, számtalan curiára akadunk, melyeknek mindannyia kitűnő modorban épült s gazdagon el van látva díszítményekkel. Ha elég soká mulathatnánk, hogy felkeressük Pompejus színházát, úgy nyolcvanezer romait látnánk ott ülni oly színpaddal szemben, mely három külön külön százhúsz oszlopot számláló*sorral van díszítve, melyek ragyogó ellentétben emelkednek egymás felett. Az első százhúsz oszlop márványból van, a második különösen készült üvegből s a felső százhúsz oszlopot számláló sor aranylapokkal van díszítve, míg sűrűn az oszlopok között háromszáz bronzalak ama hármas oszlopsort mintegy benépesíteni látszik ; de ah ! a romai színház előadá sain nem lehet büntetlenül megjelenni, mint később tapasztalu. fogjuk. Forduljunk inkább az Aventin felé s tekintsünk le az ülések tekintélyes sorára a „Circus Marimus“-ban, melyek a völgyet képező egész helyiséget körülfogják , mely völgy keresztben az Aventintöl egész a Palatínusig terjed s még tovább le a Tiberis partja felé. lm itt ül egymás feletti sorban ama köredes arena körül kétszázhatvanezer néző. A hoszukás arena hosszában fal nyúl el; azonban nem terjed egész az üléssorokig mind a két végen. Eme hosszú falon a circus közepén a templomok, diszgúlák , facsoportozatok, oszlopok, szobrok és más drága cifraságok egész sora foglal helyet, míg e szép emléksor mindegyik végén a csúcsos kőoszlopok vagy méták emelkednek ki, melyek körül biztosan, hanem egyszersmind lehető közel megfordulni legfőbb becsvágyukat képezi ama négyes fogatoknak, melyeket épen most látunk a poros arénába begördülni. Folyvást kétségbeesett versenyben robognak a felszálló porfellege- ken keresztül ; egyszerre megfordulnak, hirtelen átrohannak a szoros utón izzó kerekeikkel, majdnem súrolva és tüzesítve a sziklákat, melyek a csúcsos giílákat képezik. Erre roppant gyorsasággal a másik célhoz repülnek, fénylő szekereik világítanak mint a villám , mely setét felhőkön csap át, miközben a tetszészaj, mely ama völgyből felszállt, átdörög a szomszéd
