Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
268 oly nagy volt, hogy sz. Cypriannak 4-ik levelében a hiveket meg kellett intenie, miszerént ne menjenek oly sokan, csoportosan (glomeratim) a börtönökbe, nehogy az őrizetet szigo rubbá tegyék, és így mindenkit kizárjanak. Minden meg lön téve, mit a keresztény szeretet megtehetett , hogy enyhítse mindazon hitvallóknak szenvedéseit, kik a börtönben várták a vértanúhalálukra kitűzött napot. A vallás-, a felebaráti szeretetnek elkövült ellenségei el nem tűrhették a szemrehányást, mely ezáltal saját érzéketlenségükre háramlott. Az elfogottak iránti keresztény szeretetnek gyakorlatát nevetségessé tették és keményen kikeltek ellene. Senki sem venné tőlünk köszönettel, ha lefordítanék, mit e tárgyról Tertullian mondott, kit az eretnekség, a mint ezt nem ritkán teszi áldozat- jaival, felfuvalkodott kath. íróból s a pogányság szónoki cáfoltjából eretnekké tett, s ki csakhamar méltó vetélytársuk lett azon embereknek, kik a katholika egyházat a legdurvább gúnyolódásokkal gyalázgatták. A pogányság sok ily borzasztó isten- káromlóját és gunyolóját szülte a sz. személyeknek és szent dolgoknak : — egy Celsust, Luciant, Porphyriust, Juliánt. Az eretnekség mindenkor mutatott, és még most is mutat fel nyomorultakat, kik teljes buzgósággal látszanak ama hitetlenek leg- gonoszabbjait utánozni, mi csakugyan sikerül is nekik. A csúfolódásokra és a rósz elménckedésekre akarunk itt utalni, melyekkel Lucian, vagy bárki legyen is az, ki „a Peregrinust“ irta, a vig időket — mint nevezi — rajzolja, melyeket a vér- tanuság jelöltjei a börtönben élveztek, a gazdag adományok között, melyeket nekik az egyház és a hivek nyújtottak. Inkább azon jeleneteket akarjuk emlékünkbe idézni, midőn a kath. nyáj felebaráti szeretete a hitvallók érdemeiben részt venni és a sz. vértanuk áldására biztos igényt szerezni iparkodott. Pontos lajstromot vezettek mindazokról, kiket a hit miatt távol országokba száműztek, vagy ama rabszolgák borzasztó állapotára kárhoztattak, kiknek a bányákban kellett dolgozniok. Gyakran követeket küldtek hozzájuk pénzzel és mindennel, mi gyámolitásukra szolgálhatott. Néhány hívőt ájtatossága mesz- sze utakra serkentett, hogy a hitvallókat a bányákban meglátogathassa. Öt aegyptusi katholikust, kik ily zarándoklásban egész a ciliciai vadonig jutottak , viszatértökben a palaestinai
