Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
260 betegsége és rendetlensége. Világos szavakkal kimondja ezt Diogenes Laertius, Zenónak általa megirt életrajzának 7-ik könyvében, az ezen bölcs által alapított felekezetet, a stoikuso- kat illetőleg. Maga Seneca is a lélek hibájának nevezi a kö- nyörtiletességet, a gyáva lélek hibájának : „vitium animi, pusilli animi,“ mert még ö sem tudta a felebaráti szeretetet vagy a könyörületességet bűnnek bélyegezni. De minthogy az emberi nem mindig és mindenütt csodálta és nagyra becsülte az irgalom-, a kegyesség- és a felebaráti szeretetnek tetteit még akkor is, midőn azokat gyakorolni nem akarta, azért Zenót stoikusaival, és Senecát sokan megtámadták szívtelen tanuk miatt. Védelmükre maguknak bizonyos bölcs, emberi lényt képzettek, miuö soha sem létezett vagy soha sem létezhetett '). Azt mondák, hogy a bölcs stoikus soha se hevítse az érzelem csak egy szikráját sem, és hogy mégis vigasztalja a siránkozókat. siessen megmentésére a vizbebukott- nak, az idegennek szállást, a szegényeknek alamizsnát adjon, meghalt rokona emlékének könyükkel áldozzék, szabadítsa ki a foglyot békóiból, az esedező gladiátort az arénából, sőt kisérje a holttetemet ki a temetőbe. így akar a hideg ész csalódásában mindenkor szép szavakkal fizetni tettek helyett, igy magát, sőt egy megcsalt világot üres eszmékkel és árnyékokkal kielégíteniA régi bölcsészek némelyikében, minő Krates volt, Diogenes tanítványa, a különcség hiü szeretete ama gondolatot ébreszté fel, hogy adjanak túl kincseiken, sőt — mint mondják — valóban a tengerbe vetették azokat. Mások, p. o. Demokri tus, nemesebb indokból váltak meg gazdagságuktól, tudniillik, hogy gond nélkül élvén, egészen a tanulmányoknak adhassák magukat. De soha sem gondolt közülök egy is szegény szomszédjai Ínségére. Valóban csudálatos dolog is volt az, hogy az a rendkivülien gazdag és ép oly miveit Demokritus, kinek rokonai iránt mégis volt valami érzése, mint Laertius bizonyítja, majdnem egész tömérdek birtokáról lemondott ; de még álmában sem jutott volna eszébe, hogy csak egyedül egy foglyot vagy rabszolgát váltana ki, mit pedig sokszor tehetett volna, ') Cicero, Academ. lib IV.
