Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Harmadik könyv. Az ellenállás, melyre a kath. egyház alapítása talált
254 tott, magát távol tartani : „Lemondani a világról“, akkor nem volt hiú Ígéret, hanem a naponkénti és óránkénti gyakorlat tárgya. Az undokságok, melyek a társas közlekedés különféle formáiban mintegy megkövesültek és megjegecesedtek, könnyen rábírhatták sokaknak lelkét azon határozatra, hogy messze a pusztákba vonuljanak vissza s a társadalmi romlást kikerüljék. Azért is azon, a keresztény szellemtől még át nem hatott társadalom számos remetét mutatott fel. Azon üldözések között, melyek nem tüzzel-vassal történtek, épen a régi szokások fenmaradása a társadalomban volt Krisztus követőinek legiszonyatosb üldöztetése. — Ha mindjárt más gyötrelmek nem fenyegették volna is őket, mint a jelenetek, melyek még félig pogány városuk utcáin, házaiban, körmeneteinél, ünnepein s napi eseményeiben szemeik előtt feltűntek, bizonyára épen oly örömmel üdvözölték volna, például Roma katholikusai a katakombák homályát és magányát, mint a remeték Thebaisnak láb nem tapodta vadonjait. Mert hogy kath. civilisatiónk sajátlagos értékét igazán méltányolhassuk, nem kellene soha elfelednünk, hogy a pogány világ különös sajátságánál fogva a társadalmi szokásokat nemcsak a divat és erkölcsök zsinórmértékévé tette, mint ez nálunk van : hanem mindenkit föltétlenül hódolni kényszeritett az egyesek gondolatai, érzelmei és viselete ezen zsarnokának. Lelkiismeretszabadságról, személyes függetlenségről, egyéni jogokról, vagy igazi szabadságról és magatartási férfiasságról hallani sem lehetett a pogány társadalom tömegében. Az első lépés ezen irányban rendesen meghozta a társadalom boszuját a merész kezdő fejére. Vallás, társadalom, állam csak névleg különböztek egymástól. A hamis vallás erkölcstelenségei és Ízetlenségei minden babonájokkal, előítéleteikkel s undoksá- gaikkal együtt a pogány társadalomban megtestesültek. A vallás és állam közönségesen egyetértett abban, hogy az egyénnek, akár rabszolga, akár polgár, java, élete s minden ténye fölött a legfőbb hatalmat magához ragadja ; a társadalom is mindenkiben érvényesité igényeit. — Valamint a fejedelem vagy császár volt a főpap : úgy minden háztartásban megvoltak a tulajdon házi istenek (penates), mig minden üunepélyes lakománál valamely mesés isten volt az elüljáró, hogy ott tisztelőinek hódolatát és libatióit fogadja. A föld daemonok és istenségek közt
