Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Harmadik könyv. Az ellenállás, melyre a kath. egyház alapítása talált
246 angyalokról és Krisztusnak látszólagos testben való jöttéről szóló uj tévelyekkel. Az erkölcsi szabályokról, melyek arra céloztak volna, hogy a pogány világ erkölcstelen szokásainak gátot vessenek, mit sem tudott ; s mégis oly siralmas volt az eltévelyedett emberi szellem állapota s oly nagy a csaló merészsége és ravaszsága, hogy csakugyan sok pogányt csábított felekezetéhez, kik ezen undorító tévtant Krisztus vallásának tárták. Agrippa Castorhoz hasonló férfiaknak is minden ügyességét igénybe vevő munka volt, szétoszlatni a varázst, melyet a gnosticus tanok a pogányokra gyakoroltak, s megértetni velők az igaz egyház tulajdonságát. Az eretnekek, kik egyenesen azt állíták, hogy bíivészi mesterfogásaikkal Krisztus és az apostolok csudáit fölülmúlják, Athénben más hatalmas ellenre találtak Quadratus püspök személyében. Ö e széken a vértanú Publius püspök utóda volt, az üldözés által szétszórt híveket ismét egy- begyüjtötte s midőn Hadrian 126-ik évben Athént meglátogatta, védiratot nyújtott át neki, melynek eredménye az lön, hogy a po- gányok dühe kissé csillapult. Ezen iratban Quadratus püspök bebizonyítja a büvészi gyógyítások s csodák semmiségét, mint melyek még soha élő bizonyítékot nem hagytak maguk után, mely hatásukról tanúskodnék, s világos szavakkal kimondja, hogy ifjúkorában még látott néhányat azon személyek közöl, kiket isteni Megváltónk gyógyított meg vagy hozott vissza az életre. ’) Egy más védiratot a hit és hivek mellett ugyanezen időtájban, 126-ban nyújtott át a császárnak Aristides, ki megtérése után is viselé a philosoph-palástot, s az egyháznak a pogányság elleni harcaiban résztvett. Ezen romai császár, Commodus senatusában nem volt jelesebb tag, mint a jámbor Apollonius, kinek mind szépirodalmi, mind bölcsészeti ismeretei Romában általán ismeretesek valának. Ezen jámbor kath. senatort, kinek hitét egy rabszolga árulta el, kérdőre vonták, mivel Krisztusnak üldözött vallását követé. Az egész romai tanács előtt kimondá hitét az egyház és annak tanai iránt s védelmezé azokat ; mindamellett mégis kivégezték, s így elnyerte a vértanuság koronáját.2) ') Euseb. H. E, IV, c. 2. — 2) Euseb. V. 2.
