Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Második könyv. Krisztus kath. egyházának megalapítása és behozatala az egész ismert világba

147

Constantin korában Afrika ezen részében hat romai tartomány volt. A bárom korábbin, u. ni. Karthágón, Numidián és Mauritánián kivül még más bárom is volt : a második Mauritania (Mauritania secunda), Byzacium és Tripolis. Ezen tartományok prímásai a karthagói érsek vagy exarcha egyházi joghatósága alatt állottak, kit a szent szék rendkívüli előjogokkal ruházott fel, míg Ő, mint az akephalosoknak nevezett érsekek, csak nyugat patriarchájának, a romai pápának volt alávetve. A karthagói széktől függő püspökök száma azelőtt is igen nagy volt. Köriilbelől 200-ban tartott Agrippinus karthagói püspök zsinatot, mely Afrika proconsuli tartományának és Numidiának 70 püspökéből állott.1) Több püspök különböző ok miatt elmaradt. A 80 afrikai püspökből állott harmadik karthagói zsinaton sz. Cyprian elnökölt. A hat afrikai tartomány püspökeinek számát a nicaeai zsinat idejében 325 ben pontosan meghatározni nem tudjuk, de tudjuk a 411-ben Karthágóban tartott zsinatból, hogy a kath. Afrika ezen virágzó tartományaiban nem kevesebb, mint 466 püspökség létezett.

Nyugat-Arfrika összes püspökségét egyedül exarchája, a karthagói érsek, Caecilian képviselte a nicaeai zsinaton. Azon sajátlagos intézkedésnél fogva, mely Afrika ezen részében és azonkívül Európában is az első három vagy négy századon át dívott, „az első püspöki szék“ nem volt egy helyhez kötve, úgy, hogy ki azt megnyerte, egyszersmind a tartomány metropoli- tája vagy prímása is lett. Egyedül Karthágóban volt ezen jog a püspöki székhez kapcsolva; minden más tartományban a senex vagy a felszentelésre nézve legöregebb püspök volt az ország metropolitája vagy primása élethossziglan, ügy, hogy az érseki vagy primási szék rendesen egyik városról a másikra szállt. Ezen különös intézkedés eredete, legalább Afrikában, azon nagy elövigyázásnak tulajdonítható, mint Scheelstrate gyanítja, miszerént a karthagói szék, mely hitét és hatalmát közvetlenül Romából származtatta és terjeszté el Afrikában, valamely illetéktelen tekintélynek vagy épen a primátusnak egész Afrika fölött való bitorlását kezdettől fogva a tartományok e különös szervezése által igyekezett megakadályozni.

!) Augustin, de Baptism. II. cap. 13. —

10*