Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Második könyv. Krisztus kath. egyházának megalapítása és behozatala az egész ismert világba
134 vérével, s így kivívta magának, hogy a legfőbb tiszteletre méltó egyház, melyben ö jelen volt, s mely most is birja igazi alapítójának és első püspökének, szent Péternek teste mellett az övét is, őt mint egyik apostoli oktatóját tiszteli. Szent Kelemen, kit maga Péter szentelt föl, kiről szent Pál a philippiekhez irt levelében (4. fejez.) tiszteletteljesen tesz említést, s ki nem sokára sz. Péter vértanusága után romai pápává lett, kétségkívül hiteles levelében, melyet 94-ik évben a korinthiai, Péter és Pál által alapított egyházhoz intézett, néhány rövid mondatban feljegyző, mit a romai szentegyház ala pitásáról személyes tapasztalásból tudott, s az isteni gondviselés jóságánál fogva fentartotta nekünk fenséges és kétségtelen tanúbizonyságát eredeti alakjában. „Eltekintve az ó-szövetség példáitól — írja ő — s hogy a viadorokra jőjíink, kik közelünkben éltek, előhozhatjuk nemes példáikat, melyeknek mi magunk tanúi valánk. Tartsuk tehát szemeink előtt a jó apostolokat, az egyház amaz oszlopait, kiket az irigység és féltékenység egész a kegyetlen halálig üldözött. Péter nem egy vagy két, hanem számtalan viszontagságot szenvedett az elvetemültek gonoszsága által, s a vértanuhalálfal felemelkedett azon dicsőségbe, mely őt megillcté. Pál, kit hétszer láncra vertek, számkivetésbe űztek és megköveztek, elvette türelmének jutalmát, dicső nevet nyert a hit miatt, melyet keleten és nyugaton hirdetett, tanítván széles e világon az igazságot s elmenvén egész a legszélsőbb nyugatra (Hispániába) Ö (Romában) a (praetori) praefectus alatt kínzásokat szenvedett s legfényesb példáját adván a türelemnek, elhagyá e világot s elköltözött a szent lakokba.“ Szent Kelemen, e negyedik pápa, ugyan e levelének következő fejezetében magasztalja Roma első hívőit : „E férfiakhoz, kik a szentségnek életbeléptetésével foglalkozá- nak, a választottak nagy serege csatlakozott, kik sok kínzást és viszontagságot szenvedtek, úgyannyira, hogy a legragyo góbb példát állíták szemeink elé. Gyenge alkatú nők elnyerték a nemes pályadijt, melyet állhatatos hitök aratott, hitök, melyet az üldözés és az iszonyú s gyalázatos kínzások eltűrésével pecsételtek meg.“1) Kell-e még más tanú ezenkívül, vagy kinek tanúsága ér föl ezével ? *) *) S. Clem. Epiat. p. 23. —
