Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Második könyv. Krisztus kath. egyházának megalapítása és behozatala az egész ismert világba

114

ládjuk számára ideiglenes menkelyet, agyonkinzott testvéreiknek pedig temetkezési helyet.

Még nem folyt le negyven év az Üdvözítő keresztrefeszít- tetése óta,—Koma aranykorának halványuló fényében ragyog még - s ime, a katakombák első kápolnáját és sírját már katli. szertartások ékesítik ; a siriratok letenyéi, melyek közönségesen e szavakkal végződnek: „Rettegés s könyek közt,“ már megkezdődtek ; a hónapok első napjai meg vannak már állapítva a romai martyrologium naptárában, s Romában, a pogány világ e fővárosában és úrnőjében, élénken s hevesen tört ki már a harc tüze Isten s az emberek ellenei és Krisztus isteni jegyese között Roma uralmáért és a világ bírásáért. A harc nemsokára el fog terjedni a tartományokban is ; a küzdtér oly mér- hetlen s a diadaljelek száma, melyek a győztes rész diadalünnepét ékítik, oly nagy lesz, mint a föld minden nemzeteinek s néptörzseinek összege. Nem menthetjük fel magunkat esze- rént a fáradtságtól, hogy az egész romai birodalomra áttekintő pillanatot ne vessünk, ide csatolván még le nem igázott szomszédait, Persiát, Arabiát s Örményországot is, melyek nemso kára szintén be fognak lépni a kath. egyház kebelébe.

Augustus Europa, Afrika és Ázsia mérhetlen és népdus tartományait, melyeken mint császár uralkodott, huszonhat részre osztotta, melyek mindegyike több tartományt vagy pro vinciát foglalt magában. Szemét a curiára irányozva, melyen még ott piroslott Julius Caesar vére, aggályos szorgalommal igyekezett a zsarnokság minden gyanúját távol tartani magától. Azért is a birodalom huszonhat nagy tartományából tizenkettőt a nép és senatus szabad rendelkezésére bizott a nélkül, hogy maga részére a legkisebb beavatkozást is föntartotta volna. Ezek számára világbirodalmából a tizenkét legbékésehb provin ciát választotta ki, a hol állandó hadseregre nem volt szükség ; saját személyes vezetése alá pedig a többi tizennégy tartományt helyezte, melyek nagyobbrészt határvidékek lévén, folytonos betöréseknek és lázadásoknak voltak kitéve, s így arra kény- teték, hogy mindazok védelme- s a rend föntartása, mind saját biztossága tekintetéből iszonyú katonai erőt tartson állandó hadi lábon, mely igazgatóinak parancsszava alatt, kiket a tizennégy tartomány helytartóiul egyedül maga nevezett ki, teljes rendel-