Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
107 tagságaikat, melyek embertársaink megszaporodott s messze- terjedt millióit érték ; ha megtekintjük őket, kik a hova csak akartak, az egész föld kerekségére széthúzódtak : feljogosultaknak érezzük magunkat, azon következtetést vonni, hogy szép terük volt az észlelödésre, melyből ismeretet szerez hetni mindarról, mit az ember tenni képes, vagy tenni akar, avagy valószinüleg tenni tud, ha természeti tehetségeinek használatában és kifejtésében önmagára marad. 11a tehát az egész mérhetlen emberi nem négyezredéves kisérlet után nem birt egyebet felmutatni ez annyiszor megújult embernemek fel halmozott tapasztalatai, ismeretei s képességei gyümölcséül, mint a nyomora társaséleti intézményeket, melyek , mint tudjuk, a keresztény időszámítás előtt léteztek, még pedig a polgáro sodásnak közepette, — honnan vette eredetét, kérdjük ismét, a társadalomnak, a keresztény időszámítás óta oly fölötte s oly hasonlíthatlanul jobb állapota, — honnan vette kezdetét s ere detét a kereszténységgel járó polgárosodás? Az erő, jóllét s dicsőség teljes négy évezreden át soha nem akart az emberiség, ha birt ; vagy nem birt, ha akart bármit létrehozni, mi őt a népek e nagy —- kereszténység nevével jelelt — társaságának társadalmi rende s szervezete tekintetében csak megközelítőleg is közel hozza vala emennek fönséges céljaihoz s tiszta erkölcseihez, nemes ösztönéhez s jóakaratu kormányzásához. Ezt tehát lehetlen egyedül az ember müvének tekintenünk. Ezenföltil még fenáll a kereszténység ; a keresztény vallás és a keresztény társadalom ezernyolcszáz évet ért. Honnan tehát ez átalakulás, mely alkalmas volt s arra rendelve, hogy ennyi ideig eltartson ? Mikép maradhatott fen a földön a dolgok ily állapota, mely iránt az emberiség oly hosszú időközben legkedvezőbb körülmények közt soha hajlammal nem vi- selteték, s melytől, mint természetesen várható volt, nemsokára ismét el kelle szakadnia, mint régente ; — mikép maradhatott fen e vallási tökély, e társadalmi rend s műveltség ily roppant mérvben, az egész müveit földön, oly sok különféle néptörzs között, oly nagy öröklött, s mindent mi emberi, megragadó romlottság dacára ; dacára oly sok, együtt létező pogány s erkölcstelen népnek , melyek a kereszténységet környe- zék ; dacára az ember eredetileg természetes, minden ujonszti-
