Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

100 ben s nem bizonyítja e azt, bogy az ember még Isten szelídítő hatalma ellenében is képes szivét megkeményiteni ? A keresz­ténységben található kivételek ennek körén kivül mindenütt rendes szabályokként tűnnek föl. Mutassátok meg, hol és mi­kor tett az ember önmagáért annyit, mennyit valóban tennie kelle, hogy magát jóakaratu és emberséges embernek bizo­nyítsa? Hogy a fehérek hajdani rabszolgasága fölött itélhes - sttnk , eszméinket ne „Tamás bátya kunyhójáéból, hanem Mo­hamed koránjából merítsük. Most is, midőn e szomorú tárgy fölött elmélkedünk, viszhangzik a Bosphorus a turbános keres­kedők rekedt hangjától, kik fehér rabszolgákkal kereskednek. A csinos ifjak és igéző leányok arcát, kiket a természet sze­rencsétlenségökre áldott meg szépséggel, szégyenpir futja át és ördögöktől lebilincselt angyalokként keserű könyeket hul­latnak , midőn e percben kelet rabszolgavásárain sajnálatra méltó csoportokban üldögélnek vagy fekszenek, kitéve az őket megvenni szándékozó mohamedán Thoranius szemtelen bámu­lásának és embertelen vizsgálatának. Hobbes eszméje az em­beriség háborújáról az emberiség ellen—bellum omnium in om­nes — úgy látszik, nincs egészen a képzeletből merítve ; ehhez némileg hasonlót a régiek vittek végbe, s még most is látható a kereszténységen kivül. Tekintve a pogányság ezen iszonyú kicsapongásait, nem önhittségnek jele-e, hogy sokat ne mondjunk , midőn korunk egyik tudósa valami igen bölcs és scepticus elmélkedönek sze­repét játszva, kineveti az egyház első századainak tudós és tisz­teletreméltó atyáit, kik a pogányság iszonyú gonoszságaiban az ördög működését látják? Senki sem tagadhatja, hogy az ókor bizonyítékokat hoz föl a rósz természet vagy a gonosz lel­kek működése mellett, — bizonyítékokat az Isten elleni gyű­löletről, melyek a reménytelenül elhagyott és elkárhozott gonosz szellemek (dinßobot) tevékenységéről fényesen tanúskodnak,— tényeket a hatalmas Alkotó és az emberiség atyja kétségbee sett ellenségeinek (sátánok) működéséről. Azonban az ember természete sohasem volt rósz, saját lei­kéről nem lehet mondani, hogy az lényegében gonosz lélek. Az eredendő hűn az emberi természet lényegében semmi positiv roszat nem idézett elő, mint ezt a kalvinismus hamisan tanítja; tenné-

Next

/
Thumbnails
Contents