Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
100 ben s nem bizonyítja e azt, bogy az ember még Isten szelídítő hatalma ellenében is képes szivét megkeményiteni ? A kereszténységben található kivételek ennek körén kivül mindenütt rendes szabályokként tűnnek föl. Mutassátok meg, hol és mikor tett az ember önmagáért annyit, mennyit valóban tennie kelle, hogy magát jóakaratu és emberséges embernek bizonyítsa? Hogy a fehérek hajdani rabszolgasága fölött itélhes - sttnk , eszméinket ne „Tamás bátya kunyhójáéból, hanem Mohamed koránjából merítsük. Most is, midőn e szomorú tárgy fölött elmélkedünk, viszhangzik a Bosphorus a turbános kereskedők rekedt hangjától, kik fehér rabszolgákkal kereskednek. A csinos ifjak és igéző leányok arcát, kiket a természet szerencsétlenségökre áldott meg szépséggel, szégyenpir futja át és ördögöktől lebilincselt angyalokként keserű könyeket hullatnak , midőn e percben kelet rabszolgavásárain sajnálatra méltó csoportokban üldögélnek vagy fekszenek, kitéve az őket megvenni szándékozó mohamedán Thoranius szemtelen bámulásának és embertelen vizsgálatának. Hobbes eszméje az emberiség háborújáról az emberiség ellen—bellum omnium in omnes — úgy látszik, nincs egészen a képzeletből merítve ; ehhez némileg hasonlót a régiek vittek végbe, s még most is látható a kereszténységen kivül. Tekintve a pogányság ezen iszonyú kicsapongásait, nem önhittségnek jele-e, hogy sokat ne mondjunk , midőn korunk egyik tudósa valami igen bölcs és scepticus elmélkedönek szerepét játszva, kineveti az egyház első századainak tudós és tiszteletreméltó atyáit, kik a pogányság iszonyú gonoszságaiban az ördög működését látják? Senki sem tagadhatja, hogy az ókor bizonyítékokat hoz föl a rósz természet vagy a gonosz lelkek működése mellett, — bizonyítékokat az Isten elleni gyűlöletről, melyek a reménytelenül elhagyott és elkárhozott gonosz szellemek (dinßobot) tevékenységéről fényesen tanúskodnak,— tényeket a hatalmas Alkotó és az emberiség atyja kétségbee sett ellenségeinek (sátánok) működéséről. Azonban az ember természete sohasem volt rósz, saját leikéről nem lehet mondani, hogy az lényegében gonosz lélek. Az eredendő hűn az emberi természet lényegében semmi positiv roszat nem idézett elő, mint ezt a kalvinismus hamisan tanítja; tenné-
