Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

m nincs sem kilátásunk, sem reményünk valami uj felfedezés kő vetkeztében a Krisztus előtti világról biztosabb tuósitásokat vehetni ; mert mindazon kutatások a pogány világban, melyek napjainkban történnek, csak azon undorító és szomoritó jelene­tek igazsága mellett tanúskodnak. — Sokkal jobb lett volna, ha Herculanum és Pompeji a boszuló láva alatt, mely azokat go­noszságukkal együtt fölemésztve hamuvá tette, a sötétségben maradt volna. Az Aegyptus-, Ninive-, Babylon- és Kisázsiában történt föl­fedezések a pogányság ügyén nem segítenek. Valóban igen hajlandók vagyunk még a „talán“-t is kihagyni, ha idejegyez­zük , mit Kollin mond : „Talán óhajtandó lett volna, hogy a romok, melyekben a bálványozás el van temetve, magukkal együtt a pogányság mindazon szomorú emlékeit s ocsmány ma­radványait is örökre eltemették volna, — melyek nagyon is al­kalmasak arra, hogy az emberi szellemet megmérgezzék és elrontsák. De az isteni gondviselés megengedte, hogy a bálvá­nyozás bukását túléljék, kétségkívül azért, hogy mindig, min den időben tanúskodjanak az iszonyú fajtalanságról és borzasztó kicsapongásról, melyeket a pogány vallás nemcsak tűrt, ha­nem parancsolt, sőt istenei példája által szentesített is.“1) Minthogy azonban nehéz megérteni, hogyan lehetett a társadalomban annyi szegénység és nyomor segítség és olta­lom nélkül; talán azt lehetne kérdezni, mi segédforrás volt mégis, mely legalább némileg pótolta azt, mit korunk jóté­kony intézetei eszközölnek, vagy mi lett a szánalom azon tár­gyaiból , kiknek gyámolítására semmi intézkedés sem történt ? E kérdést terjeszté egykor Franciaországban Macon az akadé­mia által a tudós világ elé. Az erre beküldött értekezések kö­zött a pályanyertes legvilágosabbban bebizonyítja, hogy a fe­hérek rabszolgaságával, melyet a keresztény időszámítás előtt nagyban űztek, a gyermekek meggyilkolásával, mit büntetle­nül gyakoroltak, és több más embertelen és kegyetlen eszköz­zel , mint ezt láttuk, akarták a szerencsétleneket a müveit és polgáriasodott társadalomból kiirtani. Mily kegyetlenségre ta­lált a kereszténység még napjainkban is az ős erdők bensztt- *) *) Manière d’ enseigner, tome 1. p. 279.

Next

/
Thumbnails
Contents