Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
m nincs sem kilátásunk, sem reményünk valami uj felfedezés kő vetkeztében a Krisztus előtti világról biztosabb tuósitásokat vehetni ; mert mindazon kutatások a pogány világban, melyek napjainkban történnek, csak azon undorító és szomoritó jelenetek igazsága mellett tanúskodnak. — Sokkal jobb lett volna, ha Herculanum és Pompeji a boszuló láva alatt, mely azokat gonoszságukkal együtt fölemésztve hamuvá tette, a sötétségben maradt volna. Az Aegyptus-, Ninive-, Babylon- és Kisázsiában történt fölfedezések a pogányság ügyén nem segítenek. Valóban igen hajlandók vagyunk még a „talán“-t is kihagyni, ha idejegyezzük , mit Kollin mond : „Talán óhajtandó lett volna, hogy a romok, melyekben a bálványozás el van temetve, magukkal együtt a pogányság mindazon szomorú emlékeit s ocsmány maradványait is örökre eltemették volna, — melyek nagyon is alkalmasak arra, hogy az emberi szellemet megmérgezzék és elrontsák. De az isteni gondviselés megengedte, hogy a bálványozás bukását túléljék, kétségkívül azért, hogy mindig, min den időben tanúskodjanak az iszonyú fajtalanságról és borzasztó kicsapongásról, melyeket a pogány vallás nemcsak tűrt, hanem parancsolt, sőt istenei példája által szentesített is.“1) Minthogy azonban nehéz megérteni, hogyan lehetett a társadalomban annyi szegénység és nyomor segítség és oltalom nélkül; talán azt lehetne kérdezni, mi segédforrás volt mégis, mely legalább némileg pótolta azt, mit korunk jótékony intézetei eszközölnek, vagy mi lett a szánalom azon tárgyaiból , kiknek gyámolítására semmi intézkedés sem történt ? E kérdést terjeszté egykor Franciaországban Macon az akadémia által a tudós világ elé. Az erre beküldött értekezések között a pályanyertes legvilágosabbban bebizonyítja, hogy a fehérek rabszolgaságával, melyet a keresztény időszámítás előtt nagyban űztek, a gyermekek meggyilkolásával, mit büntetlenül gyakoroltak, és több más embertelen és kegyetlen eszközzel , mint ezt láttuk, akarták a szerencsétleneket a müveit és polgáriasodott társadalomból kiirtani. Mily kegyetlenségre talált a kereszténység még napjainkban is az ős erdők bensztt- *) *) Manière d’ enseigner, tome 1. p. 279.
