Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
90 mányok ; ha öt és a bukott angyalokat tekintjük, ama szomorú nagyság és fény érzetét keltik fel, — mely nagyság és fény az ókor drámáin végigvonul, és most is rút phantomként letűnt országok romjai körül lengedez. Az ember erkölcsi, vallási és társadalmi botlásai előttünk túlnyomóknak tűnnek fel, ha ezeket nagy tehetségei-, sőt minden vállalatának eredményével hasonlítjuk össze. Szánakozunk a gyarlókon, kik a harcban kifáradva hibáznak'és gyarlóságból elesnek ; sajnálkozunk a köny- nyelmü tévely fölött, mely esztelenül kapkod gyermekes csalódások után ; de a barbárok együgyüsége sem meg nem lep, sem álmélkodásra nem ragad. Azon régi népek valóban úgy tűnnek fel előttünk, mint az óriások, mint saját költészetük örült óriásai, midőn hatalom- és méltósággal járnak kelnek és gonoszságaikat hegyek gyanánt tetézik egymásra, míg maguk után világot átölelő romokban minden ősi gazság , s az emberi természettel összeforrt jóság vesztét és ama lángoló buzgalomnak legrémületesebb bizonyítványait hagyták hátra, melylyel a gonosz szellemnek templomot építettek, oly nagyot, mint maga a világ, s mely- nélfogva saját utálatos utaikon eltévedtek s gaz terveik hálójába bonyolódtak. A pogány műveltségi állapot legiszonyúbb vonása az, hogy a gonoszságot oly dolognak tekinté, mely már természeténél fogva megrögzött, állandó és átalánosan el- terjedett volt. Sőt Görögország bölcs férfiai sokkal bölcsebbek valának, mintsem elismerték volna, miszerént annyira juthatnak, hogy embertársaik szerencsétlenségét ők is érezzék. A bölcsészek iskoláit nem érdeklé az emberi természet legjobb és leguemesb tulajdonsága, az érző szív. Az emberi hajlam vagy lesülyedt a görög szerelem durvaságába, vagy valami különös szeszély- lyé fajult. Egy álbölcs sem szólt tanítványai előtt az igazi felebaráti szeretetről. Bölcseleti rendszereik oly művésziesen voltak kidolgozva és oly keményen, mint csarnokaik köszobrai. Elveik, noha néha majdnem igazak, mégis mindig és mindenütt oly hidegek és merevek valának, mint a márványszobrok, melyek — Akademus ligeteinek sétányain állottak. Míg Sokrates az emberi gondolatot tökélyesíteni töreke dett, a szivet jéghideggé fagyasztá. Az ember érzelmei és gon
