Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
85 örömünkre ép azon helyeken találjuk a legnagyobb fényben, a melyeket Theodosius és Justinian törvénykönyveib en ama szép néven: „tiszteletre méltó helyek“ „loci venerabiles“ neveznek, a milyeneknek most valóban be is bizonyulnak. KILENCEDIK FEJEZET. Gondolaluk a pogány műveltségtől elválhatlan nyomom* ságról. Krisztus előtt az emberi.nem mindig mélyebb sülyedésé- ben minden kor, minden nép, mely a földtekén átvonult, mindennel , mi csak útjába gördült, az emberi gondolatok , kívánságok és erkölcsök mindig nagyobb romlottságának jellegét közölte. Ezek a hagyományozott gonoszságok rémületes örökségével halmozták el az emberi nemet. A szomorú javakat, melyeket az előbbi korszak örökségül hagyott hátra, mohón fogadták, és a következő nemzedéknek szolgáltatták át, miután az utolsó birtokosok gonoszul használt éles elméje által a tökély fokára emelkedtek s megszaporodtak. Ezen iszonyú kor nagysága és veszélyessége végre annyira növekedék, hogy e szerencsétlen bolygócsillagot környező léget senki sem szivhatá be ama majdnem bizonyos veszély nélkül, hogy testileg lelkileg meg ne mételyesedjék. Az emberi társadalom borzasztó dögvészes házzá lön, honnan még a legóvatosbnak sem nyílt kilátás a szabadulásra. A társadalmi közlekedés mindenütt táplálta és terjesztette e rettenetes nyavalyát. Hogy is lehetett volna ily régi, mély és soha ki nem tisztított csatornából valami tisztát, kedvest vagy jót várni? Mikép óvhatta volna magát az ember a beszennyezéstől, habár megtisztult és felgyógyult is , midőn az emberi társadalom még magában hordá a mérges anyagot? Hogy lehetett volna az embert, hogy egész nemzedékeket megmenteni, midőn az egész világ régi állapotában volt, a rosztól meg nem szabadult, meg nem áldatott és a régóta megszokott társadalmi bajok ki nem irtattak? A lefolyt századok müvét a földi élet majd minden körülményében mellőzni, s helyébe épen ellenkezőjét kellett a bukott és gyászosan sülyedt emberiség Üdvözítőjének a magán, társadalmi és családi viszo-
