Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

77 sok, harc- és államférfiak, mintegy korukat képviselék. Julius Caesarról nem szabad egész nyíltsággal szólanunk. Keresztény ember alig szerezhet magának fogalmat erkölcseinek teljes rom­lottságáról , mely minden leírást feliilhaladt. Cato méltán ráz­hatta fejét Caesar könnyelmű kicsapongásai felett. Ifjúságát mindennemű gonosz tettek, oly viszonyok és körülmények kö­zött töltötte , melyek a mai bünbarlangok legaljasabb gazembe­rének találékonyságát is megszégyenítenék, s annak gyaláza­tát nagyon is emelnék. Mindazonáltal tetteit és működéseit a barcfiak tréfái és dalai az egész romai hadseregben nyilvánosan megénekelték és a romai senatusban szeme elé tartották. Férfikora megfelelt if­júságának. Antoniushoz intézett levelei hihetetlen aljasságot árulnak el, de a bűn az aranykorban oly szemtelen és nyilvá­nos volt, hogy Suetonius ezen nyomorult levelekből anyagot gyűjthetett történelme szárnál a. Mennyire „irtózott Caesar már természeténél fogva a kegyetlenségtől“ Suetonius bizonyítja. Midőn hatalmába kerité azon tengeri rablókat, kik őt elfogták^ keresztre feszítteté, mivel esküvel fogadta, de megparancsolta egyszersmind, hogy débb gégéjüket messék el. Augustus istení­tette Julius Caesart- Maga Augustus, mint azt a császárok higgadt és óvatos életirója mondja, egy ártatlan romai lovagot A. Gralliust csupán gyanúból, még pedig alaptalan gyanúból, oly kegyetlenül kínoztatott, mintha rabszolga lett volna, jegyzi meg a történetiró ; s ámbár Gallius soha el nem ismerte, hogy Augustus ellen gonosz tervet forralt volna, mégis kivégeztetni parancsolta. De halljátok ! 0, Octavius Augustus a márvány­nyal ékes város közepén, mely az aranykorszak tetőpontján tündöklött, azon férfiúnak elébb mindkét szemét saját kezével szúrta ki — prius oculis ejus sua manu effossis ! Augustus titkárának Thallusnak megtöreté csontjait, mi­vel magát ajándék által megvesztegetni engedte ; nagy bűn ugyan, de mily büntetés — crura effregit ! Fiának tanítóját és szolgáit, kiknek dölyfe és fösvénysége a provinciákban határt nem ismert, s kik kétségkívül fenyítést érdemeltek — azzal büntette, hogy nyakukra nagy súlyt akasztatván, őket a folyóba vetteté, — oneratis gravi pondere cervicibus, praecipitavit in flumen. A Philippinél kivivott győzelem után Augustus először

Next

/
Thumbnails
Contents