Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Három év a házaséletben

ÛO

nem hagyja magára nejét oly esetben, mely annak tán életébe kerülhet. Ez ellenkezik az illem-, a közérzet- s a szokással. Ama eset Koronára legközelebb be fog következni. Azért is öt Izabella nénivel legközelebb Stambergre kisérem, hol reádvalamennyien türelmetlenül várakozunk.“ E rövid, száraz levél nem téveszté el hatását : Oreszt hazaérkezett. Igen jó hangulattal jött, mert Judittal kibékült. Judit tervei természetesen mások voltak, mint Oreszt óhajai. De egyelőre mégis örült annak, hogy az interlakeni átok alól felszabadult. Azért nem is hozta ki sodrából ama kissé hideg fogadtatás, melyet Demjén gróf részéről tapasztalt, s úgy viselé magát, mint a kinek jogában áll, hogy felette fontos ügyeiben függetlenül járhasson el. Korona a szeretetreméltó öröm- és szívességgel fogadá. Ha nem is a férj, legalább az atya szivét reméllé megnyerhetni.

Szűz Mária védünnepe volt a kis Felicitás születésnapja. Korona boldog volt, boldog gyermeke miatt, boldog, hogy az a Szentszüz hónapjában s a Szentszüz egy ünnepén jött a világra. Felajállotta s odaajándékozta gyermekét százszor meg százszor a szűz Máriának, s magzata neveltetésében számított reá, mint valami anyára. Minden nemes és szép léleknek van ifjúságában bizonyos röpte afensöbb élet felé, bizonyos önzéstelen sóvárgása odaengedés és áldozat után, van képzelnie, mely az égen nem lát fellegeket, a jelességben nem vesz észre hiányt, a látkört határnélkülinek véli, s nem látja a rózsa tövi-