Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

70

kém azonban tökéletesen mindegy, akármely szertartás szerint történjék, s ép úgy neveztethetem magam katholikus-,mintkalvinista-vagy lutheránusnak.“ „Ah szegény Judit, micsoda álhiedelem szállta meg. A katholika egyházban a házasság föloldhatat- lan szövetség, mely a kegyelem rendszerén s nem az ingatag emberi természet kéj vágyán alapul. Jézus vérében vették föl a házasok a szentséget, az által vannak öszszekötve oly egységbe, melyet csak a halál old föl. Emberi Ítélet ez ellen nincs, s mig Windeck gróf neje él, más növel egybekelnie nem lehet.“

„De a felekezetek ezt megengedik?“

„Igen ! mert tévtanokon alapszanak ! s ilyen az is, mely a házasságot szentségi jellegétől megfosztja, s épen ezt, mely minden más emberi viszonynál inkább szorul a megszentelő malaszt segélyére, laza szerződéssé alacsonyítja, a melynek tartóssága fölött a szenvedély mámora határozhat. Judit! Judit! kegyednek nem szabad a házasság frigyéhez nyúlnia. Önnek ez nem szabad.“

„Tehát a viszontlátásig Romában !“ vágott közbe Judit. „Szerencsés utat, kedves Lelio ! Én egy pillanatig sem tartóztatom, mert jól látom , hogy az a Lelio, kit négy éven át ismertem , az, Einsiedelnben töltött négy hét alatt idegen lett hozzám.“

„S épen most szeretnék kegyednél maradni; szeretnék őre és intője lenni.“

„On unalmassá válik, Lelio ! nincs szükségem Mentorra.Én előbb a nyár végéből néhány hetet még