Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

Gl

arkangyali hangjával, nagylelkűen mint mindig, e rend céljáért : a jeruzsálemi zsidók megtéréséért. Azóta nem gondoltam a „ Stabat u-ra. Most eszembe jutott. Most egy világ kínjaiból — a kereszt emelkedett föl, és minden földi jajkiáltás elnémult a kereszt alatt álló szív ember fölötti panaszaelőtt : „pertransivit gladius.“ Nem tudom meddig játszottam. Én úsztam, fürödtem a felsőbb légkör eme dallamaiban ; átszőttem ábrándjaimmal ; a föld minden kétségbeesését, « a pokol minden dühordítását belé engedtem dörögni ; de annál hatalmasabban zuhogtak le rajok az égi összhangzat árjai, és mint nyugodt ezüstfehér hattyú vonult át a „Stabat“ a zajongó tengeren s a keresztet mindig erősben , mindig ragyogóbban állítá •egy megzúzott anyai szívre.“

„Végre egy szolgálattevő szerzetes, azon megjegyzéssel jött hozzám, hogy az est közéig, s hogy talán csak nem akarnám elmulasztani a körmenetet, mely mihelyest egészen behomályosodik, el fog kezdődni. Nagy nehezen megváltam orgonámtól s a szabadba siettem. Szándékom volt a hegyeket magányosan átbarangolni , hogy az unalmas körmenetnek útjában ne legyek ; ekkor megláttam a kivilágítási előkészületeket s a romai szent Péter templom kivilágítása, gyermekéveim eme gyönyöre, jutott eszembe. Itt maradtam, hogy lássam : vájjon ez némi utánzata lesz-e amannak ? Minél inkább közelgett az éj, annál jobban gyülekezett az ember-tömeg a szabad téren. Utoljára mintegy fejekkel volt az kirakva. Mint