Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

remtményét. Hogy az a keresztény vallás egyik sar ja, mellőztem. Sok ember volt a templomban, mindazál- tal néma csend uralgott. Legtöbben a Szüzanya kápolnája körül térdeltek ; mert a kis szobrocska szent Meinrad ősrégi kegyképe, és az oltár, mely fölött emelkedik, ugyanaz, melyen Konrád püspök a meny- nyei jelenetet látta. Ezer év óta áradoz ott az emberi szív ima és könyekben, s ide fordulnak először is a zarándokok. En azonban, mint afféle kiváncsi, föl s alá ögyelegtem a templom széles hajójában, s minden oldalkápolnát megtekinték. Ezek egyikében magányosan egy nő térdelt. 0 feltűnt nekem, mert nemes tartásában olyasmi volt, mi anyámra emlékeztetett. Szintén azon korban is lehetett ; de még most is oly kitűnő szépség nyomait szemléltem rajta, miszerint boszankodtam azon, hogy ily nemes teremtményt látok az olvasó elbutító imádkozásával foglalkozni. Az oltártól, melynél térdelt, oldalvást elhelyezkedtem, és rá bámultam.“

„De Lelio, ön kiállhatatlan !“ szakítá félbe Judit. „Engedjen legalább imádkozni az embereknek, különösen a nőknek ! Ki tudja, mily fájdalmát enyhíté az ima a magányos imádkozónak.“

„Nem, Signora, ezt nem szabad tűrnünk. A világosság apostolainak, világosságot kell terjeszteniük s a sötétséget megvilágítniok ! Egész szemtelenségemet összeszedtem s egészen hangosan mondtam olaszul az esedezönek : Nemde? te tökéletes Magdolna vagy ! Két nagy, szelid, fáradt szemét fblveté rám s a legtisz