Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

48

gédkezik ; szent Péter tartja a püspöki botot, szent Gergely a föveget, szent Ambrus az áldozati bort nyújtja át, és szent Ágoston a tömjént ; szent István a leckét olvassa, szent Lőrinc az evangéliomot, s Mihály arkangyal, a mennyei seregek vezére, az angyalokkal, kik pálmaágakat és füstölőket ingatnak, a templomszentelés offici um-át énekli.

„Hisz ez csodaszép ! Lelio, — ez olyan mint ama mennyei látmányok egyike, melyeket Fra Angelo festett!" szólt Judit. „Csak az kár, hogy ezen arabesk a történelmi igazságot meghaladja.“

„Én nem koholok semmit, csak a hagyományt adom elé,“ válaszolt Lelio; „de a hagyomány a világ- történet nagy és valódi részét képezi, mert az mindig a természetes és természetfölötti világrend összefüggését fogja fel, mely összefüggés nélkül a világ- történet igazsága teljesen elenyészik s puszta árnyképpé ernyed. Konrád püspök másnap reggel közölte Eberhard apáttal az éjjeli ünnepélyt, s a templomszenteléshez nem akart hozzá fogni. De öt jámbor ábrándozónak tai'tották, s a fölszentelés mellett maradtak. Hosszas hasztalan vonakodás után Konrádnak engednie kellett s a szertartás kezdő-félben vala, midőn hirtelen egy hang, melyet mindnyájan hallottak s mely mindannyi előtt ismeretlen volt, ezt kiáltá neki : „Megállj ! föl van ez szentelve.“ E csodás eseménynek ezrek valának tanúi ; a kortársak hitték, a hagyomány megörzé, pápai levelek megerősíték —• és Einsiedeln mindinkább olyan hely lön, hol a hol-