Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Az utolsó windeeki
483 színe alatt vagy nagy bűnök lappangnak vagy ama benső ösztön, mely az embert készti, hogy mások bűneiért eleget tegyen. Jóllehet Isten kegyelme megmentett a rablástól , gyilkolástól, játéktól s ivástól ; mégis biztosítom önt, — szép kis bün- terhet hordozok. Midőn a szent atya Gaetából visszatért, elhagyám hazámat, családomat és Rómába költöztem, mely iránt a festő, és katholikus mindig különös előszeretettel viseltetik. A forradalom éle- ményei oly természetűek voltak, hogy azokat feledni nem tudtam. Mi volt a forradalom végoka ? Mindegyik saját akaratát akarta kivinni ; egyiknek sem jutott eszébe Isten akaratát teljesíteni. Mindegyik úgy tekinté a világot, mint egyedül őt illető áldozatot ; áldozatot hozni — egyik sem akart. E tapasztalat magambaszállásra vezetett s enmagamban kerestem áldozatot, melyet Isten kedvéért hozhattam volna. Egész aggodalommal kutattam . . . s úgy is tetszett, mintha ezt vagy amazt áldozatképen Üdvözítőm át- lyukgatott kezeibe tettem volna ; de mily csekélység volt mindez ! A min egész lelkemböl csüngtem, mit életemként szerettem — azt egész csendben magamnak tartottam meg. Nem pénz volt az, nem jószág, nem hírnév, nem érzéki öröm — függetlenségem volt az, a hogy én neveztem. Kóborlásvágyam, szabadságom, függetlenségem, melynél fogva járhattam, kelhettem, lekötve sehol sem voltam ; bebarangolhattam a világot, a mint kedvem tartotta. Megtehettem, nem mulasztottam általa kötelmet ! De hiába, felgyuladt i
