Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Az utolsó windeeki
481 ellen fellázadt s Isten ráhagyásából áldozatul esett sorsának, mely öt a maga és mások szenvedélyeivel körülhállózta. A világ, mely egy Reginát csak keserű megrovás, vagy megvető vállvonításra méltatott, Oresztre alig veté a roszalásnak még csak árnyékát is ; és ha Regina élte végét ismeri s Oresztével ösz- szehasonlítja, kétségkívül ez utóbbinak halálát, mint a szenvedély fölötte szomorú áldozatát, végtelenül érdekesebbnek találja, mint amabban a szent szeretet haláláldozatát. És mégis azon Isten, kit Oreszt megvetett, kiengesztelödést ajállaneki utolsó óráján; s az önszeretettöl megdermedt szivnek, mely fensőbb szózatra fogékony nem volt, előbb a testvér sziv-vé- rében kelle felolvadnia, összezuzatnia, mielőtt minden nyomorával, késő bánatával Isten vérébe merült volna. Oh az áldozat ! az áldozat ! mondá magában Uriel, mindenható az az Isten előtt. Részt vesz a keresztben, a lelkek megmentésében, mely az önmegfeszítésnek gyümölcse. Oh Uram ! oh megfeszített Megváltóm ! engedj neked szolgálnom ; engedd, hogy a te dicsőítésedre üdvözült kedves szeretteim feláldozását folytathassam ; engedd, hogy eleget tehessek a magam s ama szegénynek bűneiért, ki azokért e földön eleget nem tehetett ! Vajha méltónak találtatnám, hogy Istenemet szenvedéseiben kövessem.------Kedves, jól ismert hang rezzenté föl mély elmélkedéséből. Pater Bonaventura messziről már 31*
