Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Az utolsó windeeki
480 rr dolgok szeretetére vonzotta. 0 indította Jácintot is elhatározásra,— talán öntudatát is ö keltette fel hivatása iránt. O szelidíté atyját annyira, hogy az önszeretet merev ellenmondásából kibontakozva, kedvenc rr óhaját feláldozza. 0 adott fényes példát [Korona ifjú lelkének, miként kell meggyőzni a világot. Magára Urielre oly hathatós benyomást gyakorlott, hogy ez már közel volt ahhoz, miszerint a tökéletes lemondás útját válaszsza s az élet összes javaiból mitse fogadjon el, mint : szenvedni szeretetböl, mint : Istennek szolgálni feltétlen önfeláldozással. És Regina e meny- nyei erőre roszalás és ellenmondás árja közben tett szert. Családja s a világ csak megrovással fizetett hajlama- s lépéséért. Semmi dicséretben, semmi buzdításban nem részesült. Senki sem könnyíté, mindegyik nehezíté áldozatát; — de ez mindnyájának üdvére szolgált. Nem hiába volt jelmondata : Solo Dios basta. Az Isten e leányával szemközt állt Oreszt, a természet szerinti élet jellegével, beleveszve a földiekbe s a szenvedély rabbilincsébe verve, nem ébredve fel az opiummámorból, a bűnök nehéz álmából egész ama rettenetes eseményig, melyet fékezhetlen belső elvadulása szült. Az ész, a kötelem, az erkölcsi méltóság, a vallás szava hallására megsiketült ; azért átengedé öt Isten szive bűnös vágyainak ; és midőn magát ezeknek egész elszántsággal s a legszentebb korlátok megvetésével átadta : örvénybe bukott s övéit is a keserűség tengerébe rántotta. Isten akarata
