Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

A diodati kéjlak

26

relémről beszéljek ! Ez által az asszony a férj rab- nője lesz, s ha ez tudja, hogy szerettetik — diadalát üli. A nő ellenben nem diadalnak tartja azon bizonyosságot, ha saját tudtával szerettetik — hanem szerencsének. A férfi beszélhet ; a nőnek hallgatnia kell.“

„Részben igaza lehet kegyednek. Azonban a hallgatásnak nem szabad annyira húzódnia, hogy kételyt ébreszszen.“

„Oreszt gróf! én önnek több évvel ezelőtt egy szót mondottam. Emlékezik-e még rá?“

„Hogy emlékezem-e ? vájjon nem zeng-e az éjjé1 és nappal szivemben ! Judit ! Mindent mindenért — igy hangzott azon szó.“

„Ez már csak eléggé világos és érthető ; s ön mégis félre értette. Midőn ön először Milanóban szerelmemért esengett, igy szóltam : mindent mindenért! és ön? mit tett ön, Oreszt gróf? — Ön elment és nőül vévé szép unokahugát. Alig repültek tova a mézes hetek, ismét lábaimnál hevert. Tehettem-e mást, mint ezen szerelmet — de nem, lehetetlen annak neveznem — inkább a szerelem ezen fattyusarját megvetnem ? Ki azon biztatásra : mindent mindenért— igy felel, az nem fogja fel a nő szerelmét, főleg pedig nem a szív szerelmét — más pedig nekem nem kell! Akkorhimezetlenülnyilvánítottam önnek megvetésemet és növekedett ön előtt becsem, midőn tapasztalá, hogy oly olcsó áron nem vagyok megszerezhető. Ön haragra lobbant, megbán- tódott, nem szűnt meg szerelméről biztosítani és sokat beszélt a kényszerítő körülményekről s a családi