Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A diodati kéjlak
15 dit pedig viseletével és munkásságával meg volt elégedve és öt megtartotta. „Hogy folynak a napok Judit Signoránál?“ kér- dé barátját. „Oh igen jól !“ válaszolá Lelio, „ö magát egészen fesztelenül viseli, s kinek-kinek meghagyja szabadságát ; mindenkivel, ki hozzá hódolattal, tisztelettel közeledik, egyenlőn bánik, — már pedig Isten tudja, kik nem járnak hozzá ! Hercegek és irók, tözsérek és művészek, kiváncsiak és utazók, Irusok és Croesu- sok ! Ö a bámulat minden nyilatkozatát márvány istennőként fogadja, történjék az virágcsokor vagy ízetlen költemény, szerelmi nyilatkozat vagy gyémánt ékszer által. Néha azonban szeszélyes, és ilyenkor nem ritkán kíméletlen.“ „Kicsoda a primo amoroso ?“ kérdé Florentin. Lelio vállait egészen a füléig húzta fel és az olaszok utánozhatlan : „Eh“-jével felelt. „Talán csak nem akarsz előttem titkolódzni?“ mondá Florentin. „En csupán azért kérdem ezt, hogy magamat helyzetemben tájékozni tudjam, s hogy sem magam ne jöjjek, sem másokat ne hozzak zavarba.“ „Senki sem találhatja el azt, mit maga sem tud,“ válaszolá Lelio hidegvérüen. Midőn azonban Florentin gúnyos kérdő tekintettel.nézett szeme közé, mosolyogva folytatá : „Oh nem ! — Mondhatom, hogy én benső viszonyaival épen nem törődöm, s neked is csak azt taná-