Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A diodati kéjlak
10 azonban úgy látszik, mintha valóban az emberi lélek azon tehetsége állana legmagasabban, mely a világ talányát természetíölötti egységre vezeti vissza.“ „Ah! Oh! No!“ szólt közbe a legfiatalabb angol, „azon tehetség legmagasabb, melylyel a Signora bir .* a varázsének.“ *„On a dioclati kéjlak átellenében bizonyosan Lord Byron varázsdalára gondol : When te moon is on the vave,“ mondá Judit, és az angolok legnagyobb elragadtatására, melyben az orosz és francia köteles- ségszerüen részt vett, elszavalá a költeményt. Eközben egészen hesötétedett és a partokon köröskörül fekvő lakokból ezernyi gyertyavilág — az emberi működésnek, nyugalomnak, szenvedés- és szerencsének e néma tanúi és hirnökei — lobbant ki. Judit a csónakot a diodati kéj lak felé fordíttatá. Oda telepedett volt néhány hétre, hogy kipihenje magát azon borzasztó megerőltetéstől, melybe prima donnának Europa nagy operaházaiban közönsége elragadtatása kerül. Habár ő ezen idylli lakhelyen sem volt soha egyedül, hanem naponkint látogatásokat fogadott el, mindazonáltal aránylag mégis igen nyugalmas életet élvezett, minthogy semmiféle lekötelezettségtől nem függött s ideje és foglalkozásai fölött szabadon rendelkezhetett. Ez utóbbiak abban állottak, hogy órákig csónakázott a tavon, sokat olvasott» egy keveset énekelt, néha pedig a házbeliekkel és a körűié zsibongó idegenek-, ismerősök- és tisztelgőkkel társalgóit. Háznépe anyjából s egy olasz zenészből,
